Számára soha sem az volt a fontos, hogy a rajzgyakorlatokon a valóság hű mása jelenjen meg a papíron. Mindig igyekezett egy jó pontot megtalálni a tanulmányrajzon, s abból kiindulva, buzdítva adta a további instrukciókat. Ettől az ember nem csüggedt el, inkább szárnyra kapott és folytatta a „csatát” a szem és kéz között. Elsősorban látni tanított, s az elkészült dolgokban is a szemléletet kereste. Hogy ne csak nézzen, lásson is az ember, egyre többet, egyre differenciáltabban.
2011 tavaszán csörgött a telefonom: „Holnapután amatőr művészekkel Pécsre megyek, a ‘Nyolcak’ kiállításra! Maradt még hely a buszban, gyere!” – mondta Huba egy péntek délután. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Úgy tudott kérni, illetve felajánlani lehetőséget, hogy azt egyébként sem lehetett visszautasítani. Ritkán tudtunk személyesen találkozni, amióta gyermekeim lettek. Amikor egyszer eljött hozzánk, még csak az első volt meg. A 3 éves lányom boldogan mutatta meg neki új szobáját. Huba lekucorodott az ágyára és varázsolni kezdett. Valami egyszerű hókuszpókuszt csinált a kezével, de Bogi áhítattal figyelte. Egy egyszerű trükk, s kész a varázslat. Bogi elbűvölten állt ott vele szemben, s kérte újra, meg újra. Mint ahogyan mi is kértük újra, meg újra; ahogyan mi mentünk hozzá újra, meg újra; ahogyan mi is elbűvölten ittuk szavait és lestük mozdulatait.
Bálványos Huba különösen erős szálakkal kötődött folyóiratunkhoz. – Az Ezredvégnek (sőt, lapunk előzményének, az 1988‒1990 között fennálló Ezredvég Almanachnak is) alapító szerkesztője volt, és egészen haláláig vezető képzőművészeti munkatársunk. Emlékszámunkban – kiváló rajzain kívül – ezt a rovatot teljes egészében művészetének, munkásságának szenteljük.
Az alábbiakat a régi oldal rövid ideig működő vendégkönyvébe írták.
Tisztelt Tanárúr! Gratulálok a remek művészi alkotásaihoz! Mindig csodálattal néztem a műveit már a főiskolai éveim alatt is. Büszke vagyok, hogy tanítványa lehettem! 🙂
Hegedűsné Novák Ildikó, 2009. augusztus 21.
Tiszta szívből kívánok minden jót és még nagyon sok termékeny alkotói évet. Az új honlapon amit láthatunk az szép, tartalmas, színvonalas anyag, amit Bálványos Hubától megszoktunk és el is vártunk!
Gonda Zoltán, 2009. augusztus 21.
Drága Tanár Úr! Mint mindig, most is a legnagyobb tiszteletem! Öröm ebben a galériában nézelődni!
Farkas Vera, 2009. augusztus 21.
Drága Huba! Nem tudtam abbahagyni. Nem hiszem, hogy manapság valaki így tudna rajzolni, mint Te. A témák ma is szívszorítóak, semmit nem veszítettek aktualitásukból. Azonban nagyon hiányolom az új képeket!! (A fiadhoz is gratulálok, remek a weblap.) Mindenről kérek értesítést! Judit
Somhegyi Béláné Judit, 2009. augusztus 21.
Kedves Huba! Nagyon örülök, hogy újra láthatom remek munkáidat, s annak külön, hogy így módom nyílik átnézni csodálatosan gazdag galériád! A kiválóan felépített és „felhasználó barát” weblapodhoz is feltétlenül gratulálni kell! Még nagyon sok új rajzot, képet várnak Tőled a tisztelőid!! Jó egészséget, további alkotói kedvet kívánok, szeretettel üdvözöllek: Csucsa
Dr. Riba Magdolna, 2009. augusztus 21.
Kedves Tanár úr! Képek. Tekintetek. Arcok. Időtlen korok. Szinte az egész élet. A nagyszüleimé, a szüleimé, az enyém. Mindig és mindenkor. A képek láttán a belső hangok egyszerre csak énekelni kezdenek, és a mese, az emlék valóra válik. Köszönöm Neked!
Németh Évi, 2009. augusztus 22.
Kedves Huba, szívből gratulálok, miközben igen-igen emelgetem virtuális kalapom a profi web-mesterség és a magas színvonalú képzőművészet ilyen szerencsés összetalálkozásán! Köszönöm az élményt, minden elképzelhető jót kívánva: Karcsi
Nagy Károly, 2009. augusztus 26.
Gratulálok a sikeres honlaphoz. Remek aszerkesztés, kitünő a művész, további szép sikereket. Enikő
Dömötör Kálmánné, 2009. augusztus 29.
Köszönet A REMEK képekért! Erzsi
Kiricsi Erzsi, 2009. augusztus 30.
Drága Huba! Nagyon nagy élmény volt így együtt látni az alkotásaidat! Tetszik, ahogy mindenben meglátod és megmutatod a szépet, ahogy megállítod a pillanatot. Nagyszerű művész, tanár és ember vagy! Petinek is szívből gratulálok! Kati
Neszádeli Katalin, 2009. szeptember 11.
Kedves Huba! Nagyon nagy, s jó munkát végeztetek Péter fiaddal. Munkáidat csodálattal nézem, s számomra nagyon nagy ajándék, hogy barátomnak érezhetlek. Etelka
Kiss-Máté Etelka, 2009. szeptember 14.
Kedves Tanárúr! Még csak a litográfiáit tudtam megnézni. Nem találok rá szavakat! Fantáziadús, olykor humoros, rendkívül kifejező műveket láthattam. Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam rá! Feltétlenül megnézem majd a többi munkáját is. Gratulálok a fiának is, aki egy nagyon impozáns, hozzá nem értők számára is könnyen kezelhető honlapot készített! Tisztelettel: Lajos Attiláné (Csilla)
Lajos Attiláné, 2009. október 15.
Hatalmas, impulzív szellemi tér méltó megjelenítése! Gratulálok
Fazekas Albert, 2009. november 26.
Csodálatos művek egy ízléses, informatív oldalon! Nagy élmény volt! Köszönöm mindkettőtöknek!
Bodor Klára Sarolta, 2010. április 18.
Kerestem az Interneten a születésnapodat, és nagyobb kincset találtam. Napokon át lógok az új honlapodon, elvarázsol, rengeteget tanultam már. Hogyan köszönjem meg a vigasztaló, de számomra nagyon dicsérő szavaidat, amikor megláttad a szörnyű Jan D’ Arc- omat ( nem vagyok benne biztos, hogy helyesen írtam, de az a fontos, amit akkor mondtál) nem baj, ha ezekben nem vagy otthon, amikor nagyszerűek a kavicsaid, csináld azt, amiben ilyen jó vagy. Nagyon köszönöm Istennek, hogy elvezényelt a RIROSZ rajzpályázatához, ahol a „Hetedik nap” című naiv tempera képemet harmadik díjjal jutalmaztad. Akkor még semmit nem tudtam Rólad, a jelenlévő konduktor lányom,- aki kis időre a tanítványod volt-mesélte, hogy milyen neves grafikus és nagynevű a vizuális művészet oktatója vagy.A kiállítás után egy hétre egy ismeretlen embertől kaptam egy továbbított levelet, hogy tanítványod lehetek. Azonnal kaptam a lehetőségen. Azóta is vallom, véletlenek nincsenek. Nagyon boldog születésnapot kívánok és imádkozom, hogy mindketten sokáig élhessünk, őszintén bevallom, nagyon sok mindent szeretnék még tanulni Tőled.
Kiss Orsika, 2010. június 2.
Drága Huba! Újra és újra visszatérek képeid világába, nem tudok betelni velük… Már kezdem érteni, mit jelent a „kifejezés”, amely megtölti lélekkel alakjaid, imádott fáid és minden dolgot, amit ceruzád teremtő erejével alkotsz. Köszönöm, hogy vagy, hogy ilyen vagy… Kívánom, hogy Tündérkéim vigyázzanak Rád. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhetlek és Tőled tanulhatok. Szerető öleléssel: Kata
Kuklis Katalin, 2011. május 16.
Huba! A kiállításodon derült ki,hogy Te tulajdonképpen „képzőművészeti bombagyártó” vagy.Minden műved telitalálat volt számomra! Nagy köszönet az élményért! üdv:B.Kati
Balassa Katalin, 2011. június 18.
Kedves Huba! A tatai kurzuson, ahol megismertük benned a tanítót, még nem is igen tudtuk pontosan ki is vagy te. Legalábbis én addig nem. Kedves, nyugodt, halk szavaddal tanítottad nekünk, hogyan váljunk szabaddá a magunk kezdő, nagyon amatőr világában. Akkor kevesebb szó esett a grafikáról. Ezen a honlapon keresztül nekünk is kitárulkozik nagyságod, a benned rejlő fantasztikus művész. Hiányoztál ebben a félévben nekünk. A nyári tábor során ígérem, mielőtt neki látunk egy-egy feladatnak, őszinte szeretettel gondulunk majd rád. A tatai csoport nevében: Németné Zsuzsa
Vonalak-tónusok, majd ismét vonalak, no meg egy kis satírozás különféle rafinált módokon – megannyi érzelem kifejezői lehetnek…
Befelé forduló szemeink előtt sűrű sorokban vonulnak a szellemi elődök, példaképek és példa-képek, amelyek immár visszavonhatatlanul beleivódtak lelkünkbe! Leonardo, Brueghel (no, az ő nevének helyes kiejtése mindig gondot-gátlást okoz!), Rembrandt, no és Daumier, aki egyszerre tudott szatírikus és megejtően lírai is lenni, no meg a papíron sercegő tollrajzos vizuális „gyilkos”, George Grosz…
Olyan jó, hogy a képzőművészet az emberről, az emberekről szól! Még egy fehér négyzet fehér alapon is erről szól, csak nehezebb vele érzelmi kapcsolatot teremteni! Szóval a két világ, az éles szemű szatirikus és az érzelmes lírai ugyanazzal a fejjel-szívvel-kézzel ragadható meg, ahogy az alkotót környezetének benyomásai érik! De vajon mi Az ember mértéke?
„Az élet fő kérdései ott dőlnek el, ahol termelik. Aki az üzemek világát nem ismeri, az nem ismeri az élet fontosabbik részét, az nem tud lényeges dolgokról a rajzolás nyelvén beszélni. Az üzemek nem hordozzák tálcán az életigazságokat. […] Ugyanakkor megszüntetnek helyes ismeretek hiányában pótszerként keletkezett hamis magyarázatokat, előítéleteket. […] Az olyanoknak szeretnék segíteni vele, akiket rajzoltam, akik nehezen látnak túl nagyon is konkrét napi munkájuk körén.”
Bálványos Hubának már a főiskola vége felé ez lett, s máig is ez a maga vallotta ars poeticá ja. Csupán a megközelítés mélysége, a megfogalmazás eszközei változtak az évek során. Ebből következik az is, hogy pályája egyívű: egyetlen témaként a munkálkodó ember életét dolgozza fel, sorslehetőségeit elemezve. E fogalmakat tágan, de mégis konkrétan értelmezi. A munkát az élet átalakítása eszközének tekinti, s a rajzolást is ide sorolja.
