Krunák Emese: Bálványos Huba (részlet)
„Az élet fő kérdései ott dőlnek el, ahol termelik. Aki az üzemek világát nem ismeri, az nem ismeri az élet fontosabbik részét, az nem tud lényeges dolgokról a rajzolás nyelvén beszélni. Az üzemek nem hordozzák tálcán az életigazságokat. […] Ugyanakkor megszüntetnek helyes ismeretek hiányában pótszerként keletkezett hamis magyarázatokat, előítéleteket. […] Az olyanoknak szeretnék segíteni vele, akiket rajzoltam, akik nehezen látnak túl nagyon is konkrét napi munkájuk körén.”
Bálványos Hubának már a főiskola vége felé ez lett, s máig is ez a maga vallotta ars poeticá ja. Csupán a megközelítés mélysége, a megfogalmazás eszközei változtak az évek során. Ebből következik az is, hogy pályája egyívű: egyetlen témaként a munkálkodó ember életét dolgozza fel, sorslehetőségeit elemezve. E fogalmakat tágan, de mégis konkrétan értelmezi. A munkát az élet átalakítása eszközének tekinti, s a rajzolást is ide sorolja.
Tovább olvasom!