Hazánk kulturális életének kevés olyan személyisége van, akinek eredményes képzőművészi alkotó tevékenységét országos hírű művészetpedagógiai munka is kíséri. Bálványos Huba litográfiái, rajzai mögül egy embersorsokért aggódó alapvetően humánus szemléletű alkotó személyisége rajzolódik ki. Nem véletlen, hogy alkotó művészete mellett jelentős szerepet kapott életében az oktató-nevelő munka, az emberekkel történő közvetlen személyiségépítő célú foglalatosság. Bálványos Huba életműve több évtizedes tudatos művészeti nevelőmunka tükörképe. Munkássága iskolateremtőnek mondható, megalkotta (országosan is elismert formában) a vizuális nevelés tanítóképzésre érvényes, és az általános iskolai oktatásra is kiható tartalmi modelljét. Megkapó, humánus egyénisége, előadásmódjának közvetlensége, intellektusa maradandó élmény mindazok számára, akik találkozhattak vele.
Winkler Márta utólagos kérésünkre olvasta fel visszaemlékező írását, amellyel a kiállítás megnyitójára készült. Köszönet érte!
Az a néhány epizód, amelyet most elmondok, állandóan előhívható helyen található a lelkemben. Bizony, szívesen gyűltünk a Tanár úr köré minél szorosabb gyűrűbe, hogy el ne vétsük üzeneteit. Szavára, példamutatására ugyanis mindig oda kellett figyelni. Mert maradandóak, sőt egyre maradandóbbak még hosszú évek távolából is…
Fejér László Bálványos Hubára emlékező írása az EZREDVÉG folyóiratnak, 2011 szeptemberében
Törékenynek látszó alkat, de ez csak a felszín. Mint a csikasz, olyan szívós. Nézeteiben és meggyőződésében is. Amolyan embertől-emberig, lélektől-lélekig típus, zizegős mozgékonysága, energiája kimeríthetetlennek tűnik. Az úri embereket nem szereti, miközben hiába próbál kibújni az értelmiségi bőréből, maga is úriember. Lelki úriember, mert nyitott embertársai érzéseire, gondjaira, de rühelli az álságosságot, a jellemhasadásos kimódoltságot. Mindazokat, akikben ezt kiszimatolja kiejti bűvköréből, s lehagyja őket, mint József Attilát a Párt! Tudata legmélyén persze ő is áhítja az elismerést, de nem a hivatali ordókat, címeket, kitüntetéseket, noha ezekre is szükség van ebben a két- és többlelkű világban. Az elismerés tanítványai szemében csillog, akik tudnivágyó kérdéseikkel körbefonják őt, és isszák szavait. Ilyen körülmények között nem lehet locsogni. Tisztán kell fogalmazni, forrása a hit, a meggyőződés és az általános humanitás.
Huba maradandó élményt hagyott bennem. Összesen 1,5 évet jártam a tanítóképzőre. Sokan időpocsékolásnak vélik ezt az időt a befejezetlenség miatt. Én azonban úgy gondolom, néha egészen más céllal vetődik az ember valahova, mint gondolná. Nekem ennek a rövid időszaknak az egyik célja Bálványos Huba megismerése volt. Nem csak azért, mert egy rendkívül melegszívű, kedves és nagytudású embert ismerhettem meg benne, aki már a lényével vonzóvá tette azt, amit át akar adni, hanem mert ő az, aki megtanított engem esszét írni. Megtanította, hogy azt tudjam előbányászni, leírni és felvállalni, ami valóban a saját gondolatom egy témával kapcsolatban.
