Emlékezünk

Ötödik évforduló

Szeretett Hubánk halálának ötödik évfordulóján, számára is kedves versekkel, és egy gyönyörű velencei festménnyel, gyertyagyújtással emlékezünk rá. A képeket Dr. Siposné Tavaszi Virág készítette.

• Radnóti Miklós: Á la recherche
• Radnóti Miklós: Ötödik ecloga

Már egy éve…

Már egy éve… a nap azóta is minden nap felkel, és minden nap lemegy. A szél sem változott, ugyanúgy fújja a fák leveleit, ahogy eddig. Ősszel ugyanúgy átölelte a világot hideg karjaival, és ugyanolyan fagyos lehelettel érkezett el a karácsony is. Az első szeretet ünnepe, hogy már nem lehettél köztünk. S a világ ugyanolyannak tűnt. Az utcák hófehéren szőtték be a várost, mindenütt a karácsony fényei égtek. Mint egy hógömbbe zárt kincsesláda, úgy fénylett a város. Melegség, szeretet, ünnep. Megünnepeltük szépen, szeretettel, beiglivel, ajándékokkal. Ahogy eddig. Bennük mégis változott valami. Ez a valami inkább a semmi. Egy üresség, egy hiány. A Te hiányod. Talán hidegebb is volt ez a tél így nélküled.

S aztán eltelt az ünnep, de a hiányod itt maradt. Velünk és bennünk. És megérkezett a tavasz, minden illatával, minden könnyedségével, minden szépségével. A virágaid ismét kihajtottak a kertben, mintha nem is vették volna észre, hogy Te már nem vagy itt. De hiányoznak mellőlük a paradicsompalánták. Emlékszel, milyen nagy szeretettel ültetted őket évről évre? Ők tudják, hogy már nem Te gondoskodsz róluk, s látod, kedvük sem volt kibújni a föld alól a nap minden csalogatóan meleg hívószavára sem.

És jött a születésnapod nélküled, de mégis Veled. Olyan jó volt Rád gondolni ezen a napon, hisz ez a Te napod volt, amíg köztünk voltál. De tudod, Te még mindig itt vagy. Életed, lényed nem múlt el nyomtalanul. Mindenki, aki ismerhetett Téged őriz egy kis helyet a szívében, csak Neked. Egy kis helyet egy árnyas fa alatti paddal, lila felhőkkel, szélsusogással, halvány napfénnyel.

Őrizzük az emlékedet. Őrizzük itthon, a főiskolán, a kiállításokon, a szívünkben. Tudod, nagyon hiányoznak az előadásaid. A képek hozzánk nem beszélnek úgy, ahogy Hozzád. Nélküled olyan nehéz megérteni őket… de köszönjük, hogy Te ennyire megszerettetted velünk őket. Köszönjük, hogy közelebb vittél hozzájuk.

Képzeld termet neveztünk el Rólad a főiskolán. És volt ünnep is, előadásokkal, beszélgetésekkel, emlékekkel. Egy nap, amikor mindenki azért jött el, mert szeret Téged. Igen, így, a jelen időben szeretünk, és nem a múltban. Igazából olyan ez, mintha csak egy folyó választana el minket. Olyan, mintha itt sétálnál velünk párhuzamosan a túlsó parton. Már nem hallhatjuk a hangodat, alakod a homályba vész és semmit nem kapunk belőled, ami földi, fizikai. Mégis tudjuk, hogy itt vagy velünk, hogy itt sétálsz mellettünk… messze, de mellettünk.

És most is gondolunk rád. Ezen a napon jobban, mint a többin. Egy éve ez a nap volt az, amelyik elvett tőlünk. Kegyetlen és kínzó, bár soha ne lett volna. Bár aznap ne kelt volna fel a nap, csak akkor egyszer ne tette volna. De látod, hogy Te ennél a napnál is erősebb vagy, hiszen nem tudott tőlünk teljesen elvenni. Kitéphetetlen vagy a lelkünkből. Ameddig a folyónak ezen a partján járunk, ameddig lélegzünk, addig fogjuk őrizni mindazt, aki Te vagy nekünk. Férj, Apa, Barát, Kolléga, Tanár, Mester.

(Alice, Peti, Fábián Kata)

Kis Pál István versei:

• Töredékek a poliszok maradékáról
• Feketén a fehéreken át

Eszembe jutsz, ha az erdőt járom… (Kuklis Katalin)

Drága Huba! Köszönöm, hogy még most is biztatsz! Minden nap érzem hiányod.

Kiss-Máté Etelka

Ha fát látok le „kell” festenem, ha bánat vagy öröm ér, fát kell festenem. Fát mely általad nyert új értelmet, „a fa is ember” mondtad. Ha fát látok, mindig Te jutsz eszembe. Te voltál az EMBER, a mindenkiben a jót megtaláló, a lélekbe látó. Amit hagytál bennünk az nem csak emlék… szavak, tárgyak, gondolatok, melyek mélyen belénk ivódtak… így lesz az emlékből újból élet. Hiányzol… örülök, hogy ismerhettelek… ölellek

Ladányi Banczik Ági

„Ölellek.”

Dóri Éva

Kunt Ernő: Az ember néha képpé válik…

„Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.”
Kosztolányi Dezső

A Velencében érted gyújtott gyertyák már rég elégtek, de a sikátorok azóta is őrzik sietős lépteid nyomát, az együtt bejárt helyeken szinte hallani lehetett a hangod…

Dr. Siposné Tavaszi Virág

Shakespeare: XVIII. Szonett

Drága Huba! Nagyon szeretted Exupéryt és olyan jó volt, amikor olvastál nekem meg Petinek csodálatos műveiből… Gondolunk rád itt is két gyönyörű Exupéry-idézettel…

Alice és Peti

„Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.”

Antoine de Saint-Exupéry

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Shakespeare: LXVI. Szonett

A szénrajz még az egykori Diana utcai rajzkörben készült.

Fejér László

Huba valamennyi tanítványát képviseljük most. A búcsúnk olyan gondolatokból fonódik össze, melyet társaink és mi magunk írtunk. Minden gondolat egy tanítványt képvisel. A szavakat a szeretetünk és a tiszteletünk kötötte össze bennünk. Mi így szeretnénk búcsúzni Mesterünktől.

„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!” Te ilyen voltál, Huba.

Mikula Renáta

Egy mesében is kevés lenne összefoglalni, milyen jó volt Téged megismerni. Köszönöm a szellemi táplálékot, erkölcsi tanítást, útmutatót az élethez, az értékrendet, amely a világból már majdnem kiveszett. Feloldottad a félelmeimet, bíztattál, hogy merjek nagyokat álmodni. Bátorítottál, hogy találjam meg a helyes utamat, és elérjem célomat.

Különleges voltál, egyedi és megismételhetetlen.

Szél Johanna

Nekem Huba mindig a lámpáról (falra szerelt, kültéri lámpa) jut az eszembe, és ezután is, ha egy ilyen lámpára nézek, Rá gondolok. Mert egy ilyen lámpáról és falrészletről készítettem talán az első olyan képemet, amivel nagy ösztönzést, bátorítást kaptam Tőle, hogy folytassam, ne hagyjam abba a rajzolást. Egy lámpa, ami olyan egyszerű és hétköznapi dolog, de mégis milyen fontos irányadó, útmutató. Fényt hoz az életünkbe, rávilágít a lényegre. Nekem ilyen volt (és lesz) Huba.

Kovács Andrea

Érted festem a fákat örökké.

Dajka Niki

Ha lehet emberséget, szeretetet tanulni valakitől, akkor Huba olyan ember volt, akitől lehet. „Gyertek ide libuskáim” – ahogy széttárta a karját a főiskola előtt egy bécsi kirándulás reggelén. Abban minden benne volt… Nagyon hiányzik ez a Minden…

Wágner Sári

Tanítványaként elsősorban arra tanított, hogy mindenkiben van fellelhető szépség, amelyet megtalálnunk, kibontanunk, gondoznunk kell; pedagógusként úgy gondolom, ez a legtöbb, amit adhatott.

Engelhardt Anna

Kedves Huba! Olyan tisztelettel és érzékenységgel adtad át, vezettél be minket a művészetbe, amit örökre magunkkal viszünk. Köszönöm Neked a sok szeretetet és biztatást, amit kaptam Tőled. És a becenevemet is.

Szeretettel: Fodorka, Fodor Anna

Őszinte szeretet.
Bíztatás.
Vidámság.
Lendület.
Elhivatottság.
Példa értékű tanár.
Támogatás.
Segítő az Útkeresésben.
Emberarcú.
Barát.

Molnár Nicole Adrienne

Huba mindig meglátta a jót a munkákban, és irányt mutatott az alapján…

Németh Bea

„A szeretet ugyanazt a hegyvonulatot nézi különböző szögekből.” Te minden pillanatban képes voltál erre. Bármiről is legyen szó. Művészetről, műalkotásokról, emberekről, színekről, a természetről… Köszönöm mindazt, amire tanítottál.

Reményi-Szatmári Brigitta

„Olyanok vagyunk mint a cowboyok”
(csak csattognak a pisztolyok,
s nincs aki töltsön golyót puskaport…
csak csattognak a pisztolyok.)

Hát ilyen voltál nekem,
már nem grafikus. Nevető
lóháton-vágtató, vizuális nevelő
csendben szepegő…

Ahogy izzottak a diák,
aludt a sok diák dőrén,
s nem is tudta a sok,
milyen nagy kincs, titok,

Kinek szívébe
litográfiát nyomtál
szeretetből.

Resch Tamás

Drága Huba!

Egy éve, hogy elmentél…
Mit vittél el?
A kedves, okos, megfontolt lényedet.
Az EMBERT, aki immár végérvényesen
emlékké és képpé változott.
ANGYALLÁ alakultál és már ezután
mindig és újra
egy angyal szemével nézel.
És csodálkozol, hogy mit keresünk
mi még mindig és újra
a Földön?
Mondd, milyennek látsz most
minket?

Az ember néha képpé válik…
… vagy várja csak,
hogy egyszer majd azzá válik,
hogy történik valami végre vele:
egy képbe emeli valaki
megváltó keze…
Drága Huba!
HIÁNYZOL

Hantosné Lovászi Erika

Példaértékű az az élet és tisztelet, amivel ő a mindennapok dolgaihoz, emberi helyzeteihez hozzáállt. Nehéz összefoglalni, de Huba olyan érzéseket kelt bennem, mint az összetartozás, akaraterő, kitartás, mások iránti tisztelet és szeretet. Talán a legegyszerűbben úgy foglalhatnám össze, hogy amikor Hubára gondolok, az mindig valami megmagyarázhatatlan jó érzéssel tölt el, és mosolygáson kapom magam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy keresztezte útjainkat.

Jakos Regina

„A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.”
William Arthur Wardt

Kedves Huba, Te nagyszerű tanár voltál, s még nagyszerűbb Ember!

Mikula Renáta

Olyan voltál nekünk, mint egy szép tavaszi reggel: tiszta, derűs, kedves és színes. Olyan sok bölcsességet, értékes gondolatot, de legfőképpen szeretetet osztottál meg velünk nap mint nap, s mégsem fogyott ki soha szíved jósággal, törődéssel teli ládikája. Remélem, hogy néha mi is meg tudtunk Téged ajándékozni egy-egy meghitt, örömteli, felejthetetlen pillanattal, s legalább részben sikerült visszatöltenünk ezt a kis ládikót hasonló figyelmességekkel.

Mikula Renáta

Huba több volt, mint hiteles Tanár, tehetséges Művész, vagy igazi nemes lelkű Ember. Mindenki felé elfogulatlan odafordulása miatt Gyógyítónak nevezném. A Lélek gyógyítójának.

Fürjesiné Ferencsik Ibolya

Most nem lesz több „Meztelen Művészet”, Mozi, Előadás, Tábor, Múzeumlátogatás, tárlatvezetés… ahol fülünkön és szemünkön át a lelkünk kapott valamit Tőle. Igen, ezzel a valamivel Huba lehozta kicsit az eget a földre, ez a Valami ott világít az itt hagyott rajzain, litográfiáin, és amit olyan szenvedélyesen és egyszerűen át akart és át tudott adni nekünk, és mindenkinek, aki hallgatta.

Kisberecz Judit

Értette és érezte mindannyiunk lelkét, rajzainkat segítve-nézve olyanokat tudott nekünk mondani, amit még csak próbáltunk megfogalmazni.

Kisberecz Judit

Rávezetette minket: rajzolni, festeni jó, örömöt, megnyugvást ad, és azt hiszem egyikünk sem tud úgy letenni egy fehér lapot egy gyerek elé, vagy ha mi ülünk le egy lap elé, hogy ne lenne velünk Huba és mindaz, amire tanított.

Kisberecz Judit

Te voltál az első olyan tanárom, aki dolgozataimon keresztül nemcsak a választott alkotások elemzését, hanem a lelkemet is észrevetted. Az, amit tanárként Tőled kaptam, szintén nem elhanyagolható, de számomra eltörpül e mellett. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ismerhettelek, és Te leszel az a tanárom, akiről majd az unokáimnak is mesélni fogok!

Feltser Judit

Kevés olyan egész életre szóló jelentősségű öröm van, volt és lesz az életemben, hogy ismerhettem Hubát. Amit tőle kaptam, az nem felejthető, hanem jóval inkább továbbadható úgy, ahogy ő is megmutatta nekünk, hogy ezt így is lehet. Így is lehet művészetet tanítani, így is lehet a művészetben gyönyörködni, így is lehet a művészetet művelni. Erről a szóról most már mindig Ő fog az eszembe jutni, magamban ezt neki adtam.

Fábián Kata

Sosem felejtem el azt a csillogást szemében, amit akkor láttam, amikor minket alkotni látott. Teljes szívével jelen volt, maga volt az őszinte odaadás. Ma is, ha szenet, vagy ecsetet veszek a kezembe érzem, hogy figyel rám és mosolyog.

Neszádeli Kati

Amikor Huba mesélt megállt a világ. Csak a diavetítők zúgtak és kattantak halkan, hogy új csodát mutassanak. És mi megtanultunk a lelkünkkel látni.

Fábián Kata

Huba maga a művészet… és a pedagógia… önbizalmat adott… miatta mertem rajzolni… nála senki nem volt ügyetlen… ezen túl egy szívvel-lélekkel megáldott EMBER, aki a tanítványaiért élt.

Schieber Andrea

Hubához beszéltek a képek, és elmondtak mindent magukról. És amikor Huba kinyitotta a száját, kinyílt vele együtt a szíve is, a lelke. És amikor az ő szíve így kinyílt előttünk, akkor mi bemehettünk, és odabent csodát láttunk. Mélyen magunkba szívtuk az olajfesték illatát, és megtanultuk meghallani a fák levelének susogását. És ő benne van ebben az illatban és benne van ebben a susogásban.

Fábián Kata

„Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: „nem tudsz festeni!”, akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul.”
Vincent Van Gogh
(Huba délegyházai és szálkai művésztelepeinek emlékére.)

Kovács Viola

Nyugodj békében, drága Huba, drága mesterünk. Így búcsúzunk közösen és együtt mi, akiket összeköt az irántad érzett szeretetünk és tiszteletünk. Soha nem felejtünk, örökké magunkkal visszük emlékedet. A fák vigyázzák édes, örök álmodat.

Látod, Huba milyen sok szívben vagy szétosztva hiánytalanul…