Ő tanított meg beadandót írni

Huba maradandó élményt hagyott bennem. Összesen 1,5 évet jártam a tanítóképzőre. Sokan időpocsékolásnak vélik ezt az időt a befejezetlenség miatt. Én azonban úgy gondolom, néha egészen más céllal vetődik az ember valahova, mint gondolná. Nekem ennek a rövid időszaknak az egyik célja Bálványos Huba megismerése volt. Nem csak azért, mert egy rendkívül melegszívű, kedves és nagytudású embert ismerhettem meg benne, aki már a lényével vonzóvá tette azt, amit át akar adni, hanem mert ő az, aki megtanított engem esszét írni. Megtanította, hogy azt tudjam előbányászni, leírni és felvállalni, ami valóban a saját gondolatom egy témával kapcsolatban.

Egyszer a román stílus és a gótika összehasonlításáról kellett esszét írni. Napokig, talán hetekig is készültem rá, felkeresve a lehető legtöbb irodalmat a témában, amit aztán összeollózva leírtam. Legnagyobb meglepetésemre Huba elégtelenre értékelte. Nagyon csalódott voltam, teljesen elképedtem. Nem értettem, hogy kaphatok egyest ennyi készülés után. Talán nem is volt reális ez az osztályzat, de ő ezt meg merte kockáztatni, mert sokkal többet nézett ki belőlem, amiért nagyon hálás vagyok. Megíratta velem még egyszer a dolgozatot, amelyben már saját gondolataimat, érzéseimet, meglátásaimat írtam le, ugyan még nagyon gyerekcipőben, de jelesre értékelte az újonnan megírt esszét.

Soha nem felejtem el, hogy ő tanított meg beadandót írni, nem elégedett meg az átlagossal, hanem hitt bennem. Későbbi tanulmányaim során, és azóta is ezt hasznosítom mindenhol. Bálványos Huba szelíd, olykor mégis kemény jelleme örök nyomot hagyott bennem. Azt hiszem én ezért jártam a tanítóképzőre.