Az idő tényezője a művész életében és pályáján

Bálványos Huba (1938-2011) emlékére

A köztudatban ismert, hogy az idő fogalma az események egymásutániságának érzékeltetésére szolgál, a múlt felidézése pedig egy ember mértékeként is értelmezhető. Azonban az idő fogalma komplex, s lényege tudományterületenként változó.

„Kérdés immár, mi hát az idő? Van-e könnyű és rövid megfejtése? […] Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.”

(Szent Ágoston)¹

További releváns kérdésként merülhet fel az is, hogy egy művész, egy művész-tanár életében mit jelenthet az idő? Jelen esetben ma, hogyan ragadható meg és milyen időegységek mentén képezhető le Bálványos Huba művészete, munkássága?

Egy ember életét, hogy meghatározhatóbb és jobban érthetőbb legyen, különböző időegységekre szokás tagolni. Ez által átláthatóbban kifejeződhet az események hossza, időtartama, pontos ideje is. Könnyebben megfogalmazhatóbbá válik az általa megélt idő milyensége is, továbbá abban az időben számára fontos dolgok tartalma is. Idő és életidő, amely Bálványos Huba esetében, 2011. augusztus 12-én véget ért. A Munkácsy-díjas grafikusművész, az ELTE Eötvös-díjas Professor Emeritusa, 72 évet élt. Ezen idő alatt folytatott művészi és pedagógiai munkássága egyaránt jelentős volt. Művészként és pedagógusként is számos feladat kötötte Győr városához is. Többször volt szekcióvezető, vizsgáztató tanár, vagy kiállító művész. Éppen 10 éve, 2002. októberében volt kiállítása Győr Városi Könyvtár galériájában. Borbély Károly² a kiállítás központi helyén lévő egyik kép címere utalva, a következőket mondta, a tíz évvel ezelőtti kiállítás megnyitóján:

„Az ember mértéke – találó címe lehetne az egész kiállításnak”.

(Borbély Károly, 2002)³

Ezt a fogalmat ízlelgeti tovább folyamatosan az akkori megnyitó szövege. Nem véletlenül. Bálványos Huba halálával a fogalom jelentősége megsokszorozódott. Valaki emlékét őrizni, emléke felidézésére összegyűlni, róla gondolkodni, munkásságának hátrahagyott dokumentumait kezelni, szellemi hagyatékának továbbviteléért küzdeni, mindezt fontosnak és jelentősnek tartani a jelenben, ez mind-mind egy ember mértékét jelzi. 

A múltidézés ténye, pedig egy élet visszaigazolása is egyben. Erik Erikson, elismert pszichoanalitikus, megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy:

„Az vagyok, ami fennmarad belőlem.”

(Erikson, 1991)⁴

Ezt a gondolatot támasztják alá Bálványos Huba pályatársai, halála utáni visszaemlékezéseikben. Többek között ismét Borbély Károlyt említeném, aki 2011 nyara után, a következőket mondja:

„Nyomot hagyunk magunk körül, az életünk sajátos jeleit az időrétegekben […] Nem tudok róla múlt időben írni […] A művész sorsa, hogy tovább él.”

(Borbély, 2011)⁵

Ezzel mintegy időtleníti a hátrahagyott Bálványos életművet.

Bakos Tamás⁶, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Bálványos Huba emlékére rendezett konferenciáján⁷, 2011 decemberében, így fogalmazott:

„Klasszikus, regénybe illő tanítói fordulatként, az utolsó pillanatig tanítványai, hallgatósága között mozgott […] Ma úgy érzem a jövőbe tekintett […] A változásban az állandóságra az állandóságban a változás igényére hívta fel a figyelmet.”

(Bakos, 2011)⁸

Bálványos Huba művészi munkái⁹ és pedagógiai írásai¹⁰, beszélgetésekben rögzített vagy emlékezetekben tárolt gondolatai most is őrzik azokat a leképezéseket, amelyek tanulmányozása által még ma is többféle fórumon tetten érhető, feleleveníthető az a szubjektivitás, mellyel átélt bizonyos folyamatokat, eseményeket, időegységeket. Ezek intimebb szférákba is bepillantást engednek és igen érzékeny lenyomatai elképzeléseinek.

Tomor Gábor, Bálványos Hubával folytatott riportjában, az egyik kérdését így vezeti fel:

„Születése és halála között mindenféle nyomokat hagy az ember. A művészek a valóságra érzékenyen a világ, létünk értékeiről, a gonosz és rémséges történéseiről egyaránt hagynak csakis rájuk jellemző jeleket. A Bálványos-művek több mint négy évtizede szembesítik a nézőket valóságukkal, számos egyéni és csoportos kiállítás szereplőiként, közgyűjteményben, vagy éppen könyvek illusztrációját képezve.”

(Tomor, 2006)¹¹

Bálványos Huba, időhöz való viszonyát, időről való gondolkodásmódját beszélgetések, publikációk is őrzik.

„Vállalom, hogy fellengzősen hangzik, és talán az is, de jó volna jobb világot hagyni magam mögött, mint amilyent itt találtam, amikor jöttem.”

(Bálványos, In: Tomor, 2006)¹¹

…mondta, majd később azt is megemlítette, hogy:

„Az utóbbi tizenvalahány évben kevesebb idő jutott alkotásra.”

(Bálványos, In: Tomor, 2006)¹¹

Alkotásait a jövő nemzedéke számára, művészi és pedagógiai munkásságát összefoglaló, kategorizáló honlapja őrzi. Az idő már most bebizonyította ennek jelentőségét. Számára azért volt lényeges, mert ahogyan mondta:

„Így sokakhoz eljuthatok. Közönség egy kiállítás megnyitásán van manapság inkább, azután azonban ezen a körön kívülről alig akad nézője.”

(Bálványos, In: Tomor, 2006)¹¹

A honlapon található képek sorozatában felfedezhetők képrészletek is, melyek már nélküle is ráirányítják egy-egy dologra a szemlélő figyelmét. Úgy, ahogyan életében is tette és tanította mindezt. Nagyon fontos volt számára a tanítás. Szinte minden idejét lekötötte, mert nyughatatlan volt, újabb és újabb kihívások, tervek, táborok, tanulmányutak keringtek a fejében. Mindeközben:

„ […] kevesebb idő jutott a rajzolásra, mert hát bizony előfordult, hogy amikor a korábban készült vázlataim kibontására hozzájutottam volna időhöz, néztem rá, hogy mit is akartam én ezzel a vázlattal, mert közben zajlik az élet.”

(Bálványos, In: Gaál, 2008)¹²

Az élet, mely számára ebben a mérhető, fizikai valóságban 72 évet adott, de amelyet ő tevékenységének intenzitásával megsokszorozott.

„Arcokkal, tekintetekkel vannak tele a napok; képek, szavak, mondatok zsongnak tovább bennem este is, mikor már elpihenhetnének az érzékeim. Ha további órái lennének a napnak, akár rajzolhatnék is feldobódottan… (De van akkumuláció, ülepedés is…)”.

(Bálványos, In: Tomor, 2006)¹¹

Ez a kitartó, fáradságot nem ismerő, folyton megújulni vágyó akarat hozta meg számára a Professor Emeritus címet, mellyel tovább taníthatott. Nagy öröm és megkönnyebbülés volt ez számára, s csak csendben tette hozzá a baráti beszélgetésekben is:

„Hát ez az, amire azt szoktam mondani, hogy ehhez meg kell öregedni.”

(Bálványos, In: Gaál, 2008)¹²

Lélekben és energiáiban azonban fiatal maradt mindvégig.

Az idő, Bálványos Hubához köthető változatos megfogalmazását, felhasználását, megélését, viszonylagosságát igyekeztem eddig feltérképezni. 2008-ban Ő így fogalmazott egy riportban:

„A pályám kezdete óta egyértelmű volt számomra, hogy ha én azt a világot rajzolom, amiben élek, akkor azzal a világgal én termékeny kapcsolatban voltam, maradtam és bővítettem.”

(Bálványos, In: Gaál, 2008)¹²

Kapcsolatban volt, bővített és maradt is. Múlt, jelen és jövő egyaránt benne foglaltatik ebben a gondolatban. Ő a jövőre is gondolt, rajtunk áll, hogy beteljesítsük.

Az időegységek ábrázolása Bálványos Huba eszközeivel egy pillantásnyi ideig tartó kiállítással valósítható meg igazán. Ha végiggondoljuk az idő fogalmát, akkor talán kézenfekvő, hogy elsősorban a természet különféle ciklikus körforgására támaszkodunk. Elnevezhetjük ezt, pl. biológiai időnek. Mivel azonban folyamatosan emberek között, közösségben, társadalomban élünk az előzőtől teljesen függetlenül részesei vagyunk egy társadalmi időnek is. Az előző kettő megélése, érzékelése, a hozzájuk fűződő viszony azonban egyénenként más és más, mely által megfogalmazódhat egy harmadik kategória, a szubjektív idő. Ez a három kategória, hatva bizonyos érzékenységgel átitatott emberekre, külön-külön vagy keveredve, valamilyen alkotásban képezik le az érzéseket, eseményeket, s ekkor már akár művészi időről is beszélhetünk.

A biológiai idő jelölésére már a legkorábbi társadalmakban is igény jelentkezett. A természet változásainak megtapasztalása már az őskorban is fontos, sőt létkérdés volt. Az időjárás, a növények változásai, az állatok viselkedése mind-mind rendszerezték a megfoghatatlant. A növények és az emberek fejlődésének objektív jelenségei. Bálványos Huba által érzékletesen rajzolt napraforgókon látszik az a fejlődési fázis, amelyben éppen vannak.

A tányérjuk mérete, az érett magok súlyától való lekonyultságuk a beérést, és véget jelzi egyben. Ilyen, mindentől független, időben folyamatosan előrehaladó állapot az életkor is.

Természet különböző ciklikusságainak megfigyelése következtében kialakult többféle naptárrendszer is.¹³ Az év, hónap, nap felosztás az alapja mindegyiknek, melyek olyan időegységek, amelyek a természet által diktált változatlan és az emberi cselekvéstől és akarattól független jelenségeken alapulnak. Az idő múlásának a nyomai ebben a kategóriában, pl. az évszakok, hónapok váltakozásával fejezhető ki.

Év, hónap, nap, mint rendszerbe szedett kategóriák állnak itt, s még mindig tovább oszthatók. Egy nap, melyet az ébrenlét és alvás szakaszol, tovább boncolgatható, pl. hajnalra, reggelre, délre, estére, éjjelre. Napszakok, melyekhez ugyancsak jellemző tevékenységek, események, megszokott rutinfeladatok, hangulatok kapcsolhatók. Művészi megjelenítése a hónapok természeti jelenségeinek, az akkor folytatott legjellemzőbb tevékenységeknek az ábrázolását is lehetővé teszi. Továbbá az is megnyilvánul, hogy az alkotó mit tartott akkor érdekes, fontos vagy jelentős eseménynek. Zsigmond Ede: Emlékezés koránkelő lányokra (1969) című versére, és Takács Zsuzsa: Éjjel az órák letakarva (1991) a mellékelt képekkel reagált Bálványos Huba.

A hajnal derengése, ködössége, álmos, kúszó keserűsége áll szemben a másik kép éjjeli, sötét jelenetet ábrázoló keménységével és vadságával. Az irodalmi megfogalmazást a vonalak, a foltok minősége, különböző tónusok alkalmazása érzékelteti.

Társadalmi idő ábrázolása, mintegy az éppen megélt idő bírálata is.

Bálványos Huba úgy fogalmaz ebben a kérdéskörben, hogy:

„A kor a társadalmi valóság szövevényének megfejtésére tart igényt és nem a koreszmék szövevényének rendezgetésére.”

(Krunák, 1984, 10. o.)¹⁴

Társadalmi megközelítései általában élesek és direktek. A jelen bírálata sokszor és hangsúlyosan jelenik meg művészetében.

„Az állásfoglalás hitele tárgyán mérhető, a valóságra irányuló elfogulatlan, módszeres és következetes tájékozódáson kell alapulnia, és bizonyos, hogy megegyezni vagy konfrontálódni fog a kor eszmeköreivel […] Tehát a megfelelés, a realizmus minősíti a gondolatot”

– írja egy cikkében Bálványos Huba” (Krunák, 1984, 5. o.)¹⁴

Az álságos közöny, a „mindig mosoly” mögé bújtatott valóság, a problémák kerülgetése a megoldások helyett, mind-mind ma is aktuális problémák.

„Ha egy képen minden figura mosolyog, okkal támad első benyomásra is az az érzése a nézőnek, hogy itt valami túlzással áll szemben, olyannal, amely egyfajta egyoldalúságot hangsúlyoz. Itt a derűt. […] – mondta egy kiállításának megnyitóján a művész, e képpel kapcsolatban, magyarázva szatírikus módszerét.”

(Krunák, 1984, 31. o.)¹⁴

Mindennapjainkban az idő érzékelésére az események folyamatos egymásutánisága utal. A szubjektív idő nem más, mint az egyén belső időészlelése. Ezt nagyon sok tényező befolyásolja, mindenki másként éli meg korától, helyzetétől, pillanatnyi állapotától függően. Az idő érzékszervekkel nem észrevehető tulajdonsága, a művészeti képzelőerő által szimbolikus, jelképekkel teli ábrázolási mód kialakulását eredményezte.

Természeti környezetben megélt idő is különböző viszonyokat takar. Egy zavartalan, nyugodt, ábrándos, merengő hangulatú eseményt gyakran szoktunk idillikus jelzővel illetni.

Az idilli jelentek lebegésszerűek, békések, vágyakkal telítettek.

„Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek.”

Márai Sándor¹⁵

Az objektív életidőt viszont szubjektív módon is megéljük. A képek segítségével feltehatjük a kérdést, hogy: Mihez nagylány a nagylány?

Kihez vagy mihez képest fiatal valaki? Lelkében, érzéseiben, gondolkodásában fiatalos, vagy biológiai koránál esetleg érettebb gondolkodású valamilyen viszonyrendszer alapján?

Egy anyának a gyermeke, pedig mindvégig „gyermek” marad.

Egy másik szubjektív megélési forma az időérzék, mely igazából lélektani fogalom, mert másként ítéljük meg az idő múlását munkaszünetben és sorban állva…

…vagy fájdalom idején…

…amikor az idő elviselhetetlenségének végeláthatatlanságának érzete tör ránk. Örömteli, intim pillanatokbana feloldás, a véget nem érés vágya tör az emberre.

„Az idő érzelmi kérdés, nem percek és órák szabják meg a hosszúságát!”¹⁶

Egy művészeti technikának is lehetnek időviszonylatai. Bálványos Huba szerint:

„Ugyan már kevesebb alkotás révén, de a grafika itt is megmutatja, mi másra is rendeltetett még az idők során. A rajz, még helyesebben mondva a firka, jó eszköze volt a rögtönzéseknek, futó benyomások, élmények és emlékek, ötletek, gondolatcsírák lejegyzésének csakúgy, mint bizonyos életjelenetekben, vagy bibliai témákban fellelt erkölcsi, filozófiai ítéletek elmélyült megfogalmazásának.”

(Bálványos, 2005)¹⁷

A litográfia, technikájánál fogva, mintegy kőbe vésett idő. Bálványos Huba még főiskolásként ismerkedett meg ezzel a technikával és annyira megszerette, hogy műveinek nagy része litográfia lett. Alkotásai révén, és munkássága során sokat tett ennek a műfajnak a megismertetéséért¹⁸, művészi kifejezési lehetőségeinek bővítéséért. Ezzel a műfajjalkitárul az idő. Egyszerre, egy időben, több helyen lehet ugyanaz a mű, mellyel a művész aurája többszöröződhet meg.

Az idő képi szinten, leginkább a mozdulatok ábrázolása révén válik érzékelhetővé.

Ekkor azonban nem pusztán érzeteinkre hallgatva társítjuk a megmerevített pillanathoz, fázisképhez a mozgást. A vizuálisan komponált látvány a tudatunkban reprodukálja az egész folyamatot.

Ha Bálványos Huba – Az ember mértéke című képét nézzük, akkor felvetődik a kérdés, hogy művészeti ábrázolásban, társadalmilag vagy szubjektív viszonylatban szól ez a kép? Művészeti viszonylatban ez a mű egy általánosítás és összegzés. Addigi figuráit mind egyszerre láthatjuk a képen. Sorsokat és létlehetőségeket ábrázol, melyek az ember feltételezhető társadalmi szerepeit sorakoztatják fel. 

„– Nem szeretek én mindenkit, csak aki megnyílik irányomba, azt igen. Amikor kölcsönös toleranciával közelítünk egymáshoz, abból már lehet odafigyelés, akár szeretés is […] hogyha valaki nem hajlandó kristályosodni körülöttem, akkor azzal nem tudok mit kezdeni, de ő se velem.”

(Bálványos, In: Gaál, 2008)¹²

„…ha énnekem azt mondják például konzultációkon az amatőr alkotók, hogy Tanár Úr, és nem azt, hogy Művész Úr, akkor én tesztelem magamat, és ez nekem jólesik. Már-már az a furcsa, ha azt mondják Művész Úr, mert így szólítják azokat is, akiket én nem szeretek.”

(Bálványos, In: Gaál, 2008)¹²

A mű alkotásának idejéről, időbeni átgondolásáról, módosításáról azt mondhatjuk el, hogy:

„ A művészet az embert viszonylag szűk életteréből átemeli az emberiség számára potenciálisan adott, de egyedei számára soha meg nem élhető virtuális élményteljességbe, amely az egyéni lét kereteit messze meghaladó tágasság. A művészet afféle életvíz tengerébe meríti újra meg újra az embert, a beleélés, átélés útján megéli mások élményeit, látni, ítélni, gondolkodni lesz képes mások tudatával, mások helyett is. Ez pedig már minőségi következmény.”

(Borbély, 2011)⁵

A képi ábrázolásban a kontrasztok, formák, kompozíciók, technikák észlelésünkre gyakorolt hatása indítja el az időbeliség érzetét. Az alkotásokhoz való alkotói és befogadói viszony azonban módosulhat az idő múlásával.

Bálványos Huba szavait idézve:

„Változó egyébként, hogy mikor melyik munkám van közelebb a szívemhez. Múlik ez azon is, mikor melyiket tudom újra, vagy újként, másként átélni. Egy-egy újabb kiállítás anyagának összeállítása ezért is eléggé felkavaró merülés.”

(Bálványos, In: Tomor, 2006)¹¹

A kapcsolódó előadás letöltése (PowerPoint PPT)

Jegyzetek

1. Szent Ágoston vallomásai – Fordította: Dr. Vass József, XI. könyv, 14. fejezet: A három különféle idő [online]. (2012. 10. 4.)
2. festőművész, művészetterapeuta, főiskolai docens
3. Borbély Károly (2002): Újragondolt képek Bálványos Huba kiállításáról [online]. (2012. 10. 4.)
4. Erikson, Erik (1991): Az életciklus: Az identitás epigenezise, In: A fiatal Luther és más írások, Gondolat, Budapest In: Tóth Borbála: Családfánk. Sorsunk rejtett mintázata. Budapest, Kairosz, 2006. 45. o.
5. Borbély Károly: A művészet életvize [online]. (Bálványos, 1998) (2012. 10. 2.)
6. Bakos Tamás, az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszék vezetője
7. Vizuális Nevelési Konferencia Bálványos Huba emlékére [online]. (2012. 10. 4.)
8. Bakos Tamás: Bálványos Hubára emlékezve [online]. (2012. 10. 5.)
9. többsége litográfia, vegyes technikájú rajz és grafika
10. könyvek, könyvfejezetek, tankönyvek, tanulmányok, pedagógiai cikkek
11. Tomor Gábor: Bálványos Huba grafikus – Művészek a művelődésben 6. 2006. [online]. (2012. 10. 4.)
12. Gaál Anna: Az alkotás öröme esély a boldogulásra, Beszélgetés Bálványos Huba grafikusművésszel; Közművelődési Információk XVII. évfolyam, 6. sz., 2008. december, 6. oldal
13. Katolikus Lexikon [online]. (2012. 10. 7.) Nálunk a Gergely-naptár lett elfogadott. Gergelynaptár, gregorián naptár: a XIII. Gergely p. (ur. 1572-85) által elrendelt naptárreform eredményeként kialakult naptár, melynek érája Krisztus születéséhez igazodik. – A Gergely-naptár a tropikus napéven alapuló, következetesen szoláris naptár. A Nap járásán kívül nem vesz tekintetbe más csillagászati ciklusokat, ez adja pontosságát és használhatóságát. Általánosan elterjedt, nem csak az eu. kultúrához tartozó országokban. Használják Kínában és a mohamedán orsz-okban (párhuzamosan az ősi kínai és az iszlám naptárral), és ismerik világszerte. – A Gergely-naptár a julián naptárt pontosította, amit Julius Caesar Kr. e. 45. I. 1: vezetett be.
14. Krunák Emese: Bálványos Huba, Képzőművészeti Kiadó, 1984.
15. Márai Sándor [online] (2012. 10. 5.)
16. Pelham Grenville Wodehouse
17. Bálványos Huba: A XIX. Képző-és Iparművészeti Tárlat és a megelőző kiállítások grafikai anyagáról. 2005 [online]. (2012. 10. 8.)
18. Bemutatjuk Bálványos Huba grafikusművészt, Így készül a litográfia, Promontor TV, [online]. (2012. 10. 4.)

Siposné Tavaszi Virág, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola, XVI. Apáczai-Napok 2012. Nemzetközi Tudományos Konferencia.

Megjelent: Szolidaritás és párbeszéd a nemzedékek között. Tanulmánykötet, 2013. április 18.

Szekcióvezető: Dr. Szunyogh László