Fiók Lászlóval kapcsolatos írások
A jellegzetes, egyéni festési technika lényege, saját szavaival
Farostlemezre festek, amit kréta és túróenyves alapozással látok el.
Túróenyves festéket (por- és oldott festéket) használok a képeimen, mellyel tetszés szerint váltogathatom az áttetsző, derengő és tömör felületeket. A plasztikus felületek létrehozására a túróenyvhez sok adalékanyagot teszek, döglesztett gipszet, krétaport, kőport, agyagot és így hordom fel a megfelelő felületeket.
A húsos, testes felületek mellett időnként megjelennek „talált”, vagy alakított tárgyak, az aplikációkat szintén túróenyvvel rögzítem a kép felületére.
A kiállításon láthat olyan képeket, melyek színezett papírmassza és túróenyv felhasználásával készültek (Lebegés, Gravitáció).
A túróenyves eljárást az erdélyi parasztbútorok festésénél használták, az ott kialakult tapasztalatokat, ismereteket fejlesztettem tovább és kevertem a korszerűbb technikai eszközökkel.
Képeimhez a festett fenyőfa kereteket magam készítem.
A 2004-es csepeli Fiók László kiállítás megnyitójára
Amikor Fiók László barátom felkért e kiállítás megnyitására, jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…
A teljes írás: KÉPÁLMOK, Fejér László megnyitószövege
Corpusok, Angyalok, Kutyák
Embereket festek akkor is, ha angyalok, vagy állatok képében ábrázolom őket.
Vannak olyan emberi helyzetek, amelyek már annyira embertelenek, hogy emberi formával nem festhetőek meg hitelesen.
Vannak olyan helyzetek, amikor az állatokra emberibben tekintünk, mint egymásra.
Történnek helyzetek, amikor az ember teszi magát embertelen angyallá, állattá a szélsőséges, vagy a mindennapi helyzetekben.
Fiók László
„Az ember angyallá akarván lenni, állattá tette magát”
(Montaigne) (1533-1592)
2000. Galamb Galéria
Miről is szólnak a képeim…
Sorra használjuk el az ideológiai rendezőelveket.
Maradunk kapaszkodók nélkül, válunk tanácstalanná.
Lehet, hogy magunkat kéne megélni, hogy az élményt megoszthassuk egymással.
A költő írja: „A hetedik te magad légy!”
Milyen szép is lenne, ha megélhetnénk egymás „hetedik”-jét is a többi hat mellett és az élmények összeegyeztetéséből hoznánk létre a rendezőelveket.
Hát ilyesmiken töröm a fejem, miközben festek.
Fiók László
Dunakeszi Iskola Galéria, 1999.
Megpróbálom emberi léptékemmel átélve megélni azt, ami engem körülvesz. Pontosságra törekszem, az értelem és érzelem pontosságára, ami néha kíméletlenül fájó, mégis attól válik szerethetővé, mert emberi. Nem ítélkezem, nem támasztok alá dogmákat, remélem nem teremtek lehetőséget új dogmák létrejöttének. Képeimen megjelenítem az emberi lét rejtett rezdüléseinek érzetét. Az érzelem és értelem illékony harmónia – vágyairól és annak útvesztőiről, megbicsaklásairól szól a kiállításom.
Fiók László
1998 februári kiállításom bemutatkozó mondatai a Ferencvárosi Pincegalériában
Fiók László kiállítása
„Nem időszerű… De ez van!”
Budapesten élek és dolgozom, ebben a furcsa, sokféleséget magába foglaló kelet-középeurópai nagyvárosban.
Városi képzőművész vagyok.
Képeimen a házak felett és között üresre kopott levegő vibrálása a táj, amit vágyaink, álmaink időnként bádogkékre festenek.
Házaink díszletként magasodnak felettünk, melyek mögé hálás szívvel bújhatunk el. Rutinírozottan élünk e fényesen-szemkápráztatóan csillogó, rongyossá kopott, máladozó díszletek között. Rendben megy minden…
Gyártunk eszmét-üzletet-gyereket-pártot-életmódot-életkörülményeket lazán, flottan, könnyedén, rutinosan, irigyen, gyűlöletből és áldozathozatalból.
Megy a dolog, tehát ez az élet…
A mindennapi gondolkozásban lényegtelenné, másodlagossá vált, hogy a munkát, a tevékenységet szereti-e az, aki végzi.
Másod-harmadlagossá vált, milyen érzelmi kapcsolatban vagyunk avval a tevékenységgel, amit végzünk mindennapjainkban, elsődleges az, hogy az abból szerzett pénz elég-e a lét fenntartására, vagy sem.
A szerzett pénz vált lényegessé, amivel megvásárolhatjuk a nekünk felkínált létminőséget (máskor is így volt ez, mikor kevesebb vásárolnivaló volt).
A megvásárolható vágyak a dominánsak. A pénzszerzésen és a vásárláson kívüli lét valami furcsa, tudathasadásos álomszférába csúszott át.
Vásárolhatok, megtestesíthetem a sugallt vágyaimat, tehát vagyok…
- Tudom, nem időszerű az, amiről beszélek, de ez van.
- Tudom azt is, hogy az sem időszerű, hogy a képeimen ezekről az érzésekről beszélek, de ez van.
- Tudom azt is, hogy az még időszerűtlenebb, hogy olyan képeket kínálok megtekintésre, amelyek az elakadt rutinról, a csukott szemű szorongásainkról, menedéket kereső indulatainkról szólnak.
Nem időszerű ilyesmit a lakásunkba vinni, hisz oda elbújni megyünk.
De ez van
Fiók László