Györe Imre: Színes kavicsot…

Valamit hozz magaddal
a nem-látott vidékről
Színes kavicsot,
Mit még nem koptatott
Simára a sodrás,
de pórusai megőrzik a
kéz melegét
akár napokon át is,
hozz alig rügyezett
ágacskát,
hogy megforgassam
ujjaim között,
és hozzá képzeljem
a fát vagy a bokrot,
vagy csak egy toll pihét,
mely lehullt a madárról,
mikor a földtől
elrugta magát
s elszállt a Nap iránt
tétovátlan,
egyenes repüléssel.