Szűcs István Miklós: Hitvallás és abszurditás (könyvfejezet, részlet)

A Nicolas Schöffer készítette, és 1982-ben ajánlotta a Varetra – dobozokat. Háló-hatáson alapuló vizuális pedagógiai hasznosíthatóságuk volt a témája annak az országos rajz-szakfelügyelői konferenciának, amelyen először találkoztam személyesen Bálványos Hubával a magyar művészek szövetsége budapesti székházában. Sokan voltunk jelen a görögös kürtőjű nagy auditóriumban, és sokan beszéltek a lent álló szónoki pulpitusról, de csak egyvalaki mondott is valamit, és milyen meggyőzően! – Bálványos Huba. Csak az ő szavai jutottak fel és el a „karzaton ülőkig”… 

Az alkotás erőivel, a művészet és a tudomány, a kibernetika hozzáférhetőségének óvatosan kezelt lehetőségeivel, meditatív közléseinek értelmi és érzelmi hatástényezőivel nyerte meg hallgatóságát. Abban az időben, 1977 –től, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében a képgrafikus szakosztály titkára volt. Az ország vezető grafikusművésze társszerzőséget vállalt az eladdig számára részben idegen területen, a kiterjedtebb pedagógiában, az általános iskolától, a középiskolán át a felsőfokú oktatásig. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Krocsák-tanszékén szerzett ábrázoló geometria tanári tapasztalatai és gyakorlata utáni időszak ez. Nyilván úgy érezte: nem hivatkozhat a művészet művelői és a művészet közvetítői közötti különbségekre, amikor egy méltatlanul háttérbe szorított tantárgy, a rajz és műalkotások elemzése mellé kell kiállnia. A Balogh Jenő, Vinkler László, Soltra Elemér, Blaskó János nevével fémjelzett vizuális nevelésnek pártjára állt, nem tudott hallgatni, mikor látta, hogy félreállítás fenyegeti az egykori rajz tantárgy megszállott kutatóit. Választékos stílusával és ugyanolyan csendes, higgadt bátorsággal fordult a konferencia hallgatósága felé, mint ahogy egész életében elfordult a maradiak és a felelőtlen újdondászok, felkészületlen törtetők minden fajtájától.

Tettekre késztető okos szavaival csak megerősítette azt, amit egész művészi oeuvre-jével már addig is elárult: rendíthetetlen, meg nem alkuvó pedagógusi és tanítványi szeretetét. Bosszantották az idegenből átvett minták, az anglomán vizuális játszadozások akkor, amikor már a szakma élenjáró képviselői Európa kulturális közkincsévé avatták a magyar rajz és vizuális nevelést. A „végvárakban” dolgozó haladó szellemiségű rajztanárok vágyait és panaszait, az egyre erősödő szakfelügyelői álmokat hirdette az ország előadói emelvényein. De amikor nem a rajztanítás kérdéseivel foglalkozott, akkor is rajzpedagógus maradt, a szónak igazi és mély értelmében.

Amikor a főiskolai tankönyveit megalkotta, a művészettörténet nagy forrásaihoz és a tanári tevékenységformákhoz fordult, az időálló művészeti formanyelvet közvetítette, ahol hiány mutatkozott, ott ő maga az új fogalmakat új megnevezésekkel is illette. Míg korábban csak grafikáival szolgálta a vizuális nevelés ügyét, addig tanszékvezető főiskolai tanárként már személyes és szóbeli megnyilatkozásaiban is jelezte, hogy mennyire a magáénak vallja a művészetpedagógia kérdéseit. Tudta, hogy lenniük kell olyan alkalmaknak, amelyekben a művészi állásfoglaláson kívül az emberi helytállásra is szükség van. Bátran fordulhattunk a nagy tudású művészpedagógushoz.

A Bálványos Huba nevével fémjelzett könyveket osztálynyi mennyiségben is megvásároltattam a speciális rajztagozatos gimnáziumom, majd képzőművészeti szakközépiskolám könyvtárába, hogy egy-egy tanórára is bevihessük, és együtt használhassuk őket. (Visszaszedve a diákoktól, a könyvtár polcain várhatták a további olvasókat. Ugyanígy tettünk Deák Ferenc: Betű és rajz című alapművével is.)

Huba mindenkinek egyformán osztott szeretetét fokozottan vonatkoztattam magamra. Olyan emberi-kollegiális viszony fejlődött ki köztünk, hogy eljött Veszprém megyébe, Zircre többször is. A „művész úr” titulust „Most zrikálsz engem?” kérdésével hárította el az egyik szaktanácsadói programunkon. Megkaptam Hubától és a sorstól azt a kitüntetést is, melyet szavakkal tűzött a mellemre 2004-ben, a veszprémi előadása közben; az egyik festményem hatása alá került olyannyira, hogy az élményét még a hallgatóságával is megosztotta, látni lehetett, nem udvariasságból … Bálványos barátom a zirci művészetpedagógiai műhelyemben, a speciális rajz tagozaton, később a képzőművészeti szakközépiskolában is készséggel vállalt feladatokat; művészettörténeti vetélkedőt vezetett találékonyságot éltető módszerekkel (1999-ben a III.Béla Napok egyik kiemelt rendezvénye volt). Szép szavakkal ismerte el tanítványaim ebbéli ismereteinek minőségeit és tárgyi tudását délelőtt a vetélkedőn és délután, mint a vizsgakiállításunk megnyitója.

1993-ban Bálványos Huba grafikáit is megismerhette a Zirci Galéria közönsége; ahol ő maga nyitotta meg kiállítását. Előtte a litográfia készítésének tudnivalóiba avatta be hallgatóságát, egy olyan pergőfilmmel, amelyben ifjúkori törekvéseibe engedett bepillantást a népszerűsítő-tudományos és ismeretterjesztő összeállítás szereplőjeként.

Fotó videofelvételről: SZIM

Huba barátom 2000-ben előadását tartja a Balogh Jenő emlékére rendezett KÉPES VILÁG – HARMONIKUS PEDAGÓGIA az ezredfordulón című balatonfüredi konferencián. („Tendenciák az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok képzésében”)

Fotó: MPI

2006-ban és 2007 tavaszán OKJ-s alkalmazott grafika szakvizsga bizottsági elnökként elemző-értékelő megjegyzésekkel, jegyzőkönyvi dicséretekkel fejezte ki elragadtatását. Ha valamely vizuális nevelőtanár tévútra lépett, segítő észrevételeivel mutatta a Zircen követhető helyes irányt. Szelíd, megbocsátó bölcsességgel kezelte azt az alkalmazott grafikai gyakorlatvezetést, melyben a bírált pedagógus magáról megfeledkezve az illendőség határát is átlépte. (Sz.M., akit Kaposvárról fogadta be Zirc művészeti vezetője.)

Bálványos Huba megtisztelő érdeklődéssel kérte el tőlem és építette be saját főiskolai programjába a Művésztanárok tízparancsolatát, melyet a zirci kollégák szemléletének egységesítésére, jövőt célzó megsegítésére, a szeretet és örömelv alapján állítottam össze. Itt most a rövidített változatot közlöm. Részletesebben, kommentárokkal majd a VIZUÁLIS NYELV ÉS MŰVÉSZET. Kifejezés 2. című könyvemben mutatom be.

„TÍZPARANCSOLAT”

„… hogy a jó még jobb legyen!”

avagy a művésztanárok tíz pontja

a következők érdekében:

• Cél a formavilág analízisének tovább mélyítése, nemcsak a természeti formák vizsgálatában (pl. növényvilág egységei, fejtanulmányok, alakrajz). Ugyanúgy kell hogy érdekeljen bennünket az is, milyen eredmények születhetnek a mesterséges formák analízisében (tárgyábrázolás kézi modellek, központi beállítások alapján) és a térkifejezési módozatok megismerésében (tér és forma).
• Erőteljesebben érdemes foglalkozni a színek világával. Ezen a téren a színes tanulmányok és a dekoratív „színjáték” szorosabb kapcsolatára van szükség, miközben (a rajz – festés – mintázás modultárgyi óráin) a dekoratív megoldást nem tesszük általában kötelezővé, szabadabb teret engedve az asszociációs lehetőségeknek.

1. Tiszteljed az előtted járó mestereket, kollégáid és a téged követő tanítványaid: nem veled kezdődik a történelem, ápold a hagyományokat és támogasd az életképes kezdeményezéseketA bizalom, az őszinteség és a szeretet normái vezessenek, ha lehet együtt, de külön-külön is értékmérők.

2. A módszer, maga az ember! Vagyis, „a módszer a tanári személyiség megtestesülése a tanításban”. Ez lehet a tanári gyakorlatunkat, a feldolgozások metódusait igazoló legfőbb alapelvünk a vizuális gondolkodás – ismeret és kifejezés – törvényeire, konvencióira és hipotéziseire vonatkoztatva.

3. Találd meg az egészben a jót és ahhoz igazítsd a fejlesztendő részeket! Korrektúránkban éljük bele magunkat a tanuló világába! Nem az az elsődleges cél, hogy bennünket megértsenek, sokkal inkább arra törekedjünk, hogy mi értsünk meg másokat! Ne rajzolj bele a tanuló produktumába!

4. Kövessük az „éppen annyi”, a képi szabatosság titkát! „Sem többet, sem kevesebbet …
   Nem befejezni, abbahagyni. Amikor a mű már élő, de még nem kezd fáradni.” Mindemellett ügyeljünk a formanyelvi követelményekre is! (pl. a papírméret és az alkalmazott technika, az eszközváltás valamint a téma összefüggései)

5. Mutassunk állandó hajlandóságot arra, hogy mielőtt tanítunk, szakmai alázattal tanuljunk is!Ne essünk abba a hibába, mint korunk némely „megkavarodott”, önistenítő „művészpalántája”! Munkánkban (a „sablonok” puszta variációi helyett) a képi megismerés és alkotástermészete, a vízió-asszociatív analízis szemlélete vezessen bennünket (vizuál esztétikai: forma – szerkezet, struktúra, modellteremtés; vizuál logikai: az anyag – a rendeltetés, ill. a kialakulás, a létrehozás vizsgálata és az ezekből levezethető művészeti transzpozíció, az analízis kiváltotta asszociációs aktivitás)!

6. Légy fegyelmezett! Minimum negyedórával a tanóra megkezdése előtt készülj a feladatodra (ha lehet, a helyszínen)! Figyelj a tantervben és a tanmenetedben foglaltakra a témaköri tervezések és a spiralitás elvén! Tapasztalataidat tanmeneteidben és óravázlataidban folyamatosan rögzítsed! Készíts átgondolt, didaktikusan felépített, rávezető és tisztázott fogalmakat tartalmazó óravázlatokat! A művészeti szakközépiskola nem „kis képző”, nem kicsinyített főiskola, egyetem. Mások a korosztályos tennivalóink, mindig legyünk készek arra, hogy kellő időben váltsunk és tudjuk szabatosan feltenni a problémamegoldásra késztető, a vizuálisan megválaszolandó kérdéseinket (tematikai, műfaji, konvenciókon alapuló ábrázolás- és kifejezés – technikai, technológiai). Az individuális képességekhez mindannyian törekedjünk kifejleszteni az individuális ismeretek átadásának és átvételének metodikáját! 

7. Tarts rendet a lelkekben és a műtermekben! A műterem egy „szent hely”. Ott a rendtartó intézkedések és a feladat meghatározása után a tanárnak is csak suttogva szabad beszélnie, különben elrepülnek a „Múzsák”. Mielőtt megszólalsz, gondold végig, hogy amit mondasz, az szebb-e, tartalmasabb-e, mint a csönd, amit meg akarsz törni! Kevés, de láttató szóval, személyre szabott korrektúrával segítsük tanítványainkat! Foglalkozások közben ne hagyjuk magukra a tanítványainkat, és ügyeinket, egyéb tennivalóinkat az óraköziszünetekben vagy tanítás után intézzük! Az itteni nyelvhasználat vizuális, és az ebben való elmélyültséget, a szellemi aktivitást igénylő feldolgozások során nincs helye a tartalmi – hangulati egyezőséget nélkülöző, figyelem elterelő fülhallgatós rádiózásnak!

8. A tárgy és környezetkultúra tennivalói állandóan lebegjenek szemünk előtt! A foglalkozások utolsó negyed órájában rakassunk rendet, minden kerüljön a megszokott helyére! A tanár utolsónak hagyhatja el a helyszínt és zárja a termet! A szükséges kulcsot a portán vegyük fel és oda is vigyük vissza!

9. Tartózkodjunk a „művészkedő allűröktől”! Magyarázat közben ne firkáljunk a falra vagy a paravánokra! A rajzi magyarázatokhoz szolgálnak a fél íves papírlapokat tartalmazó fémállványos tanári szemléltető tábláink és a hozzájuk adott rajztuskók. Ügyeljünk a bútorzat felületeire, és ne hunyjunk szemet az ízléstelen tanulói feliratok láttán! Segítsük tanítványainkat a festőállványok szakszerű használatában, járulékos elemeinek (beállító faorsók, tartók, fémcsavarok) meglétére viseljünk gondot a munka megkezdése előtt és az után is! Fogjuk fel kitüntető alkalomnak a festőállvány használatát! Ha megengedjük, hogy egy-egy tanuló hazavigye az iskola tábori festőállványát, tartsuk számon, vállaljunk felelősséget és vezessünk erről kimutatást. Legyünk büszkék a megszerzett tárgyi értékeinkre.

10. Tápláljuk tanítványainkban mindvégig a hovatartozás érzésének örömét, a „zirci műhely”és a „zirciség” szeretet-pedagógiáját! Juttassuk katartikus – a település kínálta – élményekhez őket (művészeti emlékek érzelmi-értelmi birtokbavétele, „véges végtelen” és az „iskola határai”, a „genius loci” és a külső kapcsolatok ápolása: pl. továbbképzések, konferenciák, „rajz-festő-mintázási versenyek” megrendezésével). Szolgáljunk mintával arra, miként érezhetik majd „odahaza” magukat azon a településen, ahol leendő munkahelyük várja őket.
    Ez lehet tennivalóink és kijelölt utunk legfőbb „menlevele”!

Zirc, 2007. február 11.

[A fentieket, mint természetes elvárásokat – rám és munkaterületemre nézve – kötelező érvényűnek fogadom el, ”hogy a jó még jobb legyen” tanítványaink és szüleik, azaz mindannyiunk megelégedésére:

– és itt a tanárok, oktatók aláírása következett …]

Forrás: Szűcs István Miklós HITVALLÁS ÉS ABSZURDITÁS (Z-PRESS KIADÓ, MISKOLC, 2012/13)