Légies lényét áthatotta a szelíd mosoly
„Bálványos Huba életem első, meghatározó Tanár- egyénisége volt, s hogy milyen gazdag művészeti életművet teremtett az oktatás mellett, csak sokkal később tudtam meg.
Sose felejtem el az államvizsga utáni műtermi látogatásunkat, ahol lelkesen demonstrálta a litográfia technikai lépéseit.
Majd ajándékba mindannyian kaptunk Tőle egy „Angyalos” emléket.
Sokszor érzem az ő szelíd, angyali jelenlétét, mikor textiles munkáim során, a rajztanítás közben, vagy a múzeumok festményei előtt állva merengek a színek, a formák, a kifejezések gazdagságán.
Mennyire lelkesen mesélt a művészettörténeti órákon, s vezetett minket az olasz városkák rejtelmei között,vagy korrigált a tanárképzés során, segített a szálkai művésztelep forróságában…
Légies lényét áthatotta a szelíd mosoly, az élet igenlő derű,a biztató véleményezés, a határozott szakmaiság, a szép iránti fogékonyság.
Hálával gondolok szavaira, melyekkel a textilkiállításaim során elismeréssel szólt munkáimról, útravalót adott a művészi szintű mindennapi munkához és az elmélyült, alkotói kibontakozáshoz.
Meghívásai által késői tanítványai előtt már gyakorló tanárként és aktív művészként állhattam, s féléves dolgozatuk „témájává” is lehettem.
Mert Huba Mindent és Mindenkit értékelt, megpillantotta a mindenkiben szunnyadó lehetőséget: a tehetséget, a lelkesedést, az esztétikum iránti fogékonyságot, a rátermettséget, a személyes színeket, az egyéni utakat…
Huba egy „Jelenség”, egy „Fogalom”, egy megismételhetetlen Ajándéka volt a Teremtőnek.
Köszönet Érte, köszönet, hogy tanítványa lehettem, köszönet Alíznak, hogy mindezt leírhattam!
Írta: Szeredi-Ambrus Noémi textilmíves, rajztanár
Az írás Huba budaörsi emlékkiállítására készült, 2018 májusában.