Munkácsy Mihály (1844-1900)

Munkácsy Mihály magyar festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere. Békéscsabai asztalosinasként kezdett dolgozni, de festőművész vált belőle, aki hatalmas vásznaival az egész világot meghódította. Művészi tudásán és tehetségén kívül, az európai és a magyar társadalom életének falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny „szociográfus” is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad kortársairól. Tanulmányozta és nagy műgonddal festette korának jellegzetes karaktereit. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számtalan méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel keresztény magyarként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett. Ahhoz, hogy hatalmas életművét létrehozza, tehetségre, szorgalomra, megfeszített szellemi és fizikai munkára volt szükség.

Wikipédia: Munkácsy Mihály

A DVD 5 előadás-összeállítás része.

Ráadás: Modellek a Tépéscsinálókhoz

Z. Kiss Adrienn: Munkácsy Mihály – Köpülő asszony (ART-Mozi beszámoló, dolgozat)

Remek! Meg is lepett. Nem sűrűn kapok ilyen jó írásokat.

2009. június 15., Huba

A kép adatai:

• Készült: 1872-1873 között (befejezés 1873.)
• 120,5 x 100 cm
• Olaj, vászon
• Megtalálható: a Magyar Nemzeti Galériában (B épület I. emelet)

Ahhoz, hogy ezt a képet választottam az elemzésemhez több tényező is hozzájárult. A film kapcsán elkezdtem az interneten Munkácsy képeket nézegetni, és igazán megfogott a színvilága. Újra és újra ezzel a festménnyel találkoztam, ami egyre nagyobb hatást gyakorolt rám, ezért hát úgy döntöttem, hogy ezt a képet fogom elemezni.

A képről sugárzik a fásultság, fáradtság, ami az asszonyt jellemzi. Tökéletesen bemutatja ennek a nőnek, és általa hasonló sorsú embereknek a helyzetét, életét. Könnyedén el tudjuk képzelni, hogy mindennapjaik mennyi nehézséget, szenvedést, lemondást hordoznak magukban. Munkácsy Mihály tökéletes ábrázolása arra enged következtetni, hogy mikor a témát választotta, már pontosan tisztában volt a falusi asszonyok, falusi emberek életével. A célja nem az volt, hogy bemutassa „technikailag” hogyan készül a vaj, a hangsúly tehát nem a használati eszközökön, nem a művelet gyakorlati részén van. Az persze szembetűnő, hogy egy fizikailag megterhelő műveletbe tekinthetünk be, ami sokat elárul erről az asszonyról. Testtartása, kezei arca mind-mind azt sugallják, hogy egy erős nőt látunk. Az asszony arca, annak kemény, már-már férfias vonásai is szinte mellékessé válnak abban a pillanatban, hogy tekintetünk a nő szemére irányul. A szeme által megvilágításba kerül maga a sors. Látjuk, hogy ez a pillanat, amikor a tekintetét egy adott pontra szegezte, valójában nem is egy pillanat lehetett. Tevékenysége (ami mellékes is, hogy pontosan mi) annyira monoton és begyakorlott, hogy nem igényel semmilyen koncentrációt. Ez a szempár számomra azt mutatja mennyire szürke életet él ez az asszony (pontosan olyan szürkét, amilyen a ruhája is). A csontos arca, vékony kezei nem a jólét, hanem a dolgos élet velejárói, no meg persze az éveké is, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy nem egy fiatal lányt látunk munka közben.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni (nem is lehetne), hogy a képen még egy szereplő van. A kislány, aki már színesebb, vidámabb ruhában van, és nézi az asszonyt a munka közben. Tekintete a köpülésre irányul. Míg néztem a képet nem tudtam eldönteni, hogy vajon egy ekkora gyerek miért áll egy asszony (vélhetően az anyja) mellett és nézi őt munka közben. Miért nem játszik, miért figyeli a köpülést, amit valószínűleg többször is láthatott élete során? Hogy miért teszi ezt, erre több elképzelésem is van, de nem tisztem ezt eldönteni. Mindenesetre az biztos, hogy fontos szereplője a képnek, általa kicsit ha lehet, még igazabbá válik a kép. Nem egyoldalúan monoton a falusi nők élete, hiszen jelen vannak a kedves, szelíd gyermekek is.

Munkácsy remekül hasznosítja a képén a sötét-világos ellentétet. Az, hogy a háttér szinte egybeolvad, sötét és sivár; segíti azt, hogy a néző szeme ne kalandozzon el, ne merüljön el a részletekbe. A befogadó mindenképpen a témára koncentrál, a figyelmet nem zavarják különböző részletek. A háttér annyira homogén, hogy szemben az előtérrel itt már nem látunk semmit élesen, de tulajdonképpen nincs is jelentőségük. Munkácsy a tekintetemet az asszonyra vezeti, nekem, mint a köpülést megfigyelőnek, nincs más dolgom, mint az asszonyt nézni, és így egészen biztosan át fogom azt érezni, amit ő érzett.

Munkácsy Mihály remekül megragadta és bemutatta nekünk nem csupán a „Köpülő asszony”-t, hanem annak sorsát is. Pontosan át tudta érezni a szegény falusi emberek életét, mindennapjait. Az asszony tekintete szinte beleég az emberbe, még percek múltán is felvillan. Érdekes, hogy nem a fájdalom, hanem sokkal inkább a nehéz élete miatti egyhangúság jut az eszembe róla.

Abban különbözik a művész az átlagos embertől, legyen bárhol, bármilyen szituációban, képes felhívni a figyelmet olyan egyszerű, ugyanakkor elgondolkoztató témákra, mint a Köpülő asszony, aki szinte mindegy is, hogy köpül-e vagy sem.

A dolgozat letöltése (PDF)

Előadások felhasználási feltételei

Művészettörténet oktatási célra, előadás tartásához, rajzórához forrásmegjelöléssel vetíthető (szerző: Bálványos Huba, balvanyoshuba.hu). Értékesíteni tilos, kizárólag non-profit, edukációs jelleggel használható fel! Az előadásokról bővebben. – Vissza az előadások áttekintéséhez.