Egry József (1883-1951)
Egry József (Zalaújlak, 1883. március 15. – Badacsonytomaj, 1951. június 19.) magyar festő. Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét.
Wikipédia: Egry József
Egy műnek a való értékét
Egry József
csak maga a mű mondhatja el,
mások csak beszélhetnek róla.
A XX. század jelentős magyar képzőművészei I. előadás-összeállítás kilencedik előadása. A Budapesti Művelődési Központ MŰVÉSZET KÖZELRŐL előadássorozatának része.
Letöltés (PowerPoint PPT)
Ráadás, Huba gyűjteményéből
Amik nem kerültek be az előadásba, vagy a képek másik verziói.
Mezei Alexandra: Egry József – Visszhang (Esztétika dolgozat)
Jó, és szépen van megírva. Mélyen hiteles.
2009. december 13., Huba
Mikor a Nemzeti Galériába látogattunk el, emellett a kép mellett nem tudott elsiklani a figyelmem, és nem tudtam tovább lépni. Láttam benne magamat, a lelkem színeit, formáit. Egyetlen vonala sem egyenes, ívek, ívelt formák, hullámzó érzelmekkel töltött alakzatok jelennek meg a képen, melyeken a színárnyalatok vissza-visszaköszönnek. Határozott ecsetvonásokat, és elmosódott foltokat egyaránt használt a festő a tériség, textúra hangsúlyozására, illetve sugallja belső világának érzéseinek sokszínűségét.
A képet láthatóan egy aranymetszés osztja ketté, mely szimbolikusan elválasztja a házakat a természettől. A civilizációt a romlatlanságtól, a letisztultságot a szabályozott formáktól. Egry József gyermekkorát vidéken töltötte, napszámos parasztcsaládban növekedett, így nagyon közel érezhette magát a természethez. Ennek a képnek talán a legfőbb gondolata is lehet, hogy a festményen szereplő alak a pusztáról kiált a nagyvárosnak, de csak a saját hangját hallja, nem kap választ. Hogy is kaphatna választ a megrontatlan vidék, egy nyüzsgő, problémákkal teli világtól!? Épp a természetnek, a vidéknek kellene megszólítani a városokat, hogy tekintsenek a körülöttük levő világra, mennyivel könnyebb lenne az élet, ha nem komplikálnák túl az életet, nem a gazdagság, a fényűzés és a tárgyak lennének az értékek, hanem a nyugalom, a természet tisztelete, és avval való együttműködés. Mennyivel nyugodtabbak és tisztábbak lennének az emberek, ha nem süppednének bele a civilizált világukba.
Másfelől pedig az elhagyatottság érzését is kelti a lány, aki kiált a távolból, a folyón át, de a víz csak a visszhangját sodorja vissza. A víz szimbólum – melyet határozott ívek választják el a szárazföldtől – egyben összeköttetés, másrészt éppen egy akadály, mely távol tartja őt a várostól. A víz viszi a hangját, szinte átsiklik a víz sima tükrén a kiáltó szava, de a túlparton senki sem kíváncsi rá. Nem válaszol neki senki. És talán meg is menekül egy olyan választól, mely csak fájdalmat és kiábrándulást hozna neki. Még a szellő is ellene dolgozik, szoknyájának lengéséből látszik, hogy még a szél is védelmezi őt.
A víz és az égbolt összefolyik. Nincs határ. Mintha ez az elválasztó egység az égből folyna alá, védelmet nyújtva a kiáltó léleknek. A folyó folyik tovább, a szava egyre halkul, egyre messzebb jut, de választ nem kap. Kérdéseire válaszát, bánatára vigaszt, önmagában kell megtalálnia.
Magamra találtam ebben a képben. A hétköznapokban ugyanúgy, mint a képen kiáltanék a városra. Miért nem hallják a szép szót? Miért nem hallják meg a madarak csicsergését a parkban? Miért nem hallják meg az utcai zenészek muzsikáját a tereken? Miért nem hallják meg egymás szavát egy beszélgetésben? Miért csak önmagukkal vannak elfoglalva, és nem tekintenek túl önmagukon? Majd ha az emberek képesek lesznek figyelni másokra, tisztelni a természetet, és környezetét, akkor majd hiábavalóak lesznek ezek a kérdések, és nem csak visszhangot hall majd a képen látható alak, hanem éljenző szavakat.
A dolgozat letöltése (PDF)
Előadások felhasználási feltételei
Művészettörténet oktatási célra, előadás tartásához, rajzórához forrásmegjelöléssel vetíthető (szerző: Bálványos Huba, balvanyoshuba.hu). Értékesíteni tilos, kizárólag non-profit, edukációs jelleggel használható fel! Az előadásokról bővebben. – Vissza az előadások áttekintéséhez.