Köszöntő

 

Kedves !
Köszöntjük a weboldalon! A galériában levő képek teljes felbontásban is megtekinthetőek, itt egy képnézegető-nagyító programmal lehet megézni a részleteket is. Az oldalhoz vagy a művekhez kapcsolódó véleményeket e-mailben vagy a vendégkönyvben a kapcsolat oldalon szívesen fogadjuk. Ha esetleg nem tudja használni a menüt, az oldal legalján talál rá megoldást.

Kellemes böngészést kívánunk!
Bálványos Huba és Bálványos Péter

Újdonságok

 

Emlékezünk
2016/08/12 - 08:01

Szeretett Hubánk halálának ötödik évfordulóján, számára is kedves versekkel, és egy gyönyörű velencei festménnyel, gyertyagyújtással emlékezünk rá.







Radnóti Miklós:

Á la recherche

Régi szelid esték, ti is emlékké nemesedtek!
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és
éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt
drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,
szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.

Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,
s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,
s mig riadozva aludt körülöttük a század a mocskos
éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,
mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.

Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,
dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,
s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,
némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn, -
s most a szabadság angyala érzi nagy álmuk az éjben.

S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?
szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,
és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők
ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-
léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.

Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?
és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?
hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,
művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,
s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már. -
Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában
és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen,
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.


ÖTÖDIK ECLOGA

TÖREDÉK

Drága barátom, hogy dideregtem e vers hidegétől,
hogy rettegtem a szót, ma is elmenekültem előle.
Félsorokat róttam.
                       Másról, másról igyekeztem
írni, hiába! az éj, ez a rémes, rejtekező éj
rámszól: róla beszélj.
                       És felriadok, de a hang már
hallgat, akár odakint Ukrajna mezőin a holtak.
Eltüntél.
           S ez az ősz se hozott hírt rólad.
                                               Az erdőn
újra suhog ma a tél vad jóslata, húznak a súlyos
fellegek és hóval teli újra megállnak az égen.
Élsz-e, ki tudja?
                        Ma már én sem tudom, én se dühöngök,
hogyha legyintenek és fájdalmasan elfödik arcuk.
S nem tudnak semmit.
                                   De te élsz? csak megsebesültél?
Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt, vagy
illat vagy magad is?
                       Már szálldos a hó a mezőkön.
Eltünt, - koppan a hír.
                     És dobban, dermed a szív bent.
Két bordám közt már feszülő, rossz fájdalom ébred,
reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek
régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat,
mint a halottakét -
                        Mégsem tudok írni ma rólad!
Vasharangöntők
Bálványos Huba és Kis Pál István kiállítás
2016.04.09. - 7:21
Örömmel értesítjük kedves látogatóinkat egy különleges közös kiállításról... Szeretettel várunk minden érdeklődőt a Magyar Írószövetség klubjába.
Április 26-án 18 órakor találkozunk itt: 1062 Budapest, Bajza utca 18.





Ünnepi jókívánság
2015.12.24. - 5:24


1

szót
szólni. Egy
beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt. Nem
feledkezni
meg egy
hálásnak lenni. Jó tanácsot adni. Egy levél
közeledő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni. Mindenért
írásával örömet szerezni. Apró
tűszúrásokon
nem évelődni. Jogos
szorulunk. Levert hangulatot nem venni
panaszt nem emlegetni
föl újra. Nem tenni szóvá,
ha másik hibázott. Nem
fogni fel elutasításként, ha háttérbe
komolyan. Nem sértődni meg egy
félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót
a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak,
egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással
vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az
elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni
a kellő időt és gondot.

ÉS MINDENBEN: SZERETETTEL LENNI.
ÁLDOTT KARÁCSONYT!


Bálványos Huba emlékkiállítás Szekszárd
2015.02.18. - 15:05
Örömmel értesítjük kedves látogatóinkat az újabb kiállítás létrejöttéről, ...amelyre szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Bálványos Huba emlékkiállítás Szekszárd

Bálványos Huba emlékkiállítás Szekszárd
Karácsonyi köszöntő
2014.12.24. - 11:43
Minden kedves látogatónknak boldog karácsonyt és békés új esztendőt kívánunk!

Schubert - Ave Maria (Opera)
Schubert - Ave Maria (Opera)




B. H.

nehéz hűséggel
megcsomóztad az időt
velünk maradtál
-


Szemtől szembe

ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékodban
-


Prelúdium

egy tündérkönnycsepp
téli ágról reszketve
arcomra hullott
-


Hieroglifák

ki fejtheti meg
a folyómederbe író
kagylók szavait
-


Ima

nyíló gyöngyvirág
te Mária - illatú
rejtőző ima
-


Kafarnaum

néma kőpadok
Názáretből jött egy ács
itt ült szombaton
---------------


Radnóti - sirató
/Bálványos Huba Radnóti- illusztrációihoz/


elzuhant a teste, mint fűrész marta fa
a fák és az emberek egyformán halnak
gyönyörű törzsükre ha gyilkos kéz lecsap
világgá sikoltják éhét a tavasznak
-----------


(Botos Ferenc versei)

Beethoven - Silencio
Beethoven - Silencio
Emlékezünk...
2014.11.01. - 8:29
Bálványos Huba sírja

Bálványos Huba sírja

Mozart - Requiem (Sir Colin Davis)

Ifjú szívekben élek

Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.
Szent lázadások, vágyak s ifju hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek,
Csak aki véres, igaz életű.

Igen, én élni s hóditani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s ifjak szívei védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.

(Ady Endre)
Ünnepi üdvözlet
2013.12.25. - 18:43
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és örömteli új esztendőt kívánunk minden kedves látogatónknak.

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.


II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.


III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

(Ady Endre)
Festészet napja
2013.10.15. - 6:45
Kiállítás
2013.09.16. - 20:02
Örömmel értesítjük kedves barátainkat, látogatóinkat, hogy újabb Huba emlékkiállítás nyílik. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!


A meghívó teljes méretben való megtekintéséhez kattintson a képre!
Bálványos Huba emlékkiállítás
2013.05.10. - 5:36
A mai napra.....
2012.09.08. - 8:25
Weöres Sándor: Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent -
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
Már egy éve…
2012.08.14. - 13:39
Már egy éve… a nap azóta is minden nap felkel, és minden nap lemegy. A szél sem változott, ugyanúgy fújja a fák leveleit, ahogy eddig. Ősszel ugyanúgy átölelte a világot hideg karjaival, és ugyanolyan fagyos lehelettel érkezett el a karácsony is. Az első szeretet ünnepe, hogy már nem lehettél köztünk. S a világ ugyanolyannak tűnt. Az utcák hófehéren szőtték be a várost, mindenütt a karácsony fényei égtek. Mint egy hógömbbe zárt kincsesláda, úgy fénylett a város. Melegség, szeretet, ünnep. Megünnepeltük szépen, szeretettel, beiglivel, ajándékokkal. Ahogy eddig. Bennük mégis változott valami. Ez a valami inkább a semmi. Egy üresség, egy hiány. A Te hiányod. Talán hidegebb is volt ez a tél így nélküled.

S aztán eltelt az ünnep, de a hiányod itt maradt. Velünk és bennünk. És megérkezett a tavasz, minden illatával, minden könnyedségével, minden szépségével. A virágaid ismét kihajtottak a kertben, mintha nem is vették volna észre, hogy Te már nem vagy itt. De hiányoznak mellőlük a paradicsompalánták. Emlékszel, milyen nagy szeretettel ültetted őket évről évre? Ők tudják, hogy már nem Te gondoskodsz róluk, s látod, kedvük sem volt kibújni a föld alól a nap minden csalogatóan meleg hívószavára sem.

És jött a születésnapod nélküled, de mégis Veled. Olyan jó volt Rád gondolni ezen a napon, hisz ez a Te napod volt, amíg köztünk voltál. De tudod, Te még mindig itt vagy. Életed, lényed nem múlt el nyomtalanul. Mindenki, aki ismerhetett Téged őriz egy kis helyet a szívében, csak Neked. Egy kis helyet egy árnyas fa alatti paddal, lila felhőkkel, szélsusogással, halvány napfénnyel.

Őrizzük az emlékedet. Őrizzük itthon, a főiskolán, a kiállításokon, a szívünkben. Tudod, nagyon hiányoznak az előadásaid. A képek hozzánk nem beszélnek úgy, ahogy Hozzád. Nélküled olyan nehéz megérteni őket… de köszönjük, hogy Te ennyire megszerettetted velünk őket. Köszönjük, hogy közelebb vittél hozzájuk.

Képzeld termet neveztünk el Rólad a főiskolán. És volt ünnep is, előadásokkal, beszélgetésekkel, emlékekkel. Egy nap, amikor mindenki azért jött el, mert szeret Téged. Igen, így, a jelen időben szeretünk, és nem a múltban. Igazából olyan ez, mintha csak egy folyó választana el minket. Olyan, mintha itt sétálnál velünk párhuzamosan a túlsó parton. Már nem hallhatjuk a hangodat, alakod a homályba vész és semmit nem kapunk belőled, ami földi, fizikai. Mégis tudjuk, hogy itt vagy velünk, hogy itt sétálsz mellettünk… messze, de mellettünk.

És most is gondolunk rád. Ezen a napon jobban, mint a többin. Egy éve ez a nap volt az, amelyik elvett tőlünk. Kegyetlen és kínzó, bár soha ne lett volna. Bár aznap ne kelt volna fel a nap, csak akkor egyszer ne tette volna. De látod, hogy Te ennél a napnál is erősebb vagy, hiszen nem tudott tőlünk teljesen elvenni. Kitéphetetlen vagy a lelkünkből. Ameddig a folyónak ezen a partján járunk, ameddig lélegzünk, addig fogjuk őrizni mindazt, aki Te vagy nekünk. Férj, Apa, Barát, Kolléga, Tanár, Mester.
(Alice, Peti, Fábián Kata)




Kis Pál István
Töredékek a poliszok maradékáról
(Bálványos Huba emlékének)

…mit számít már, vannak-e kőpaloták,
s hogy az égbefutó lépcsőkön
járnak-e Istenek?
Itt csak a hájasak ülnek a hintóban,
s aki húzza nyüszítve a jármot,
szinte csak állat már, nem is ember…

…mit számít, hogy vannak-e büszke hajók,
s kifeszíteni mind a vitorlát
fonnak-e jó kötelet?
Itt a lapát szaga bűz a hajósnak,
rá se tekint a kidőlt evezősre;
persze csak állat volt, nem is ember…

…mit számít, sírkert-e a harci mező,
hogy a hősnek emelt emlékmű
áll vagy a gyom lepi?
Győzni akart, és mind, aki meghalt,
vesztese lett a csatának;
s bár eszes, állatmód öl az ember…

…úgy merül el, ami volt, ha a tenger akarja,
mészbesimult csigaháza a jel, s tán
ennyi se jár neki!
Lám, az időnek nincs hova múlni,
nem veszi hosszát rőfre az óra,
mit egykoron arra eszelt ki az ember…



Néha kilesheti titkon a csillagok útját,
néha a földi anyag fedi fel neki titkát,
néha talán esze rászedi benne a barmot,
néha, ha végzete engedi, azt hiszi, alkot.
Van leleménye, de ösztöne, hajlama állat,
kár, ha kivész, vele vége a földi csodának!



Úgy hiszi ott az örök, hol a kőbe faragta,
s állva maradhat a fallal a kőmozaik kép,
írva mit ír, az a pergamen egy az örökkel,
így vele az se hal el, kinek őrzi szerelmét…

…Persze, ha szolga, a trakta se űzi el éhét,
kell a falathoz a bor meg a hajnali ének,
álma, ha szolgál, másnak emel palotákat,
s rajtuk a szobra se jel, csak a kőfalak éke…

…Falni akar, hogy a két keze bírja a dolgát,
bár az a sok kacat épp, ha megéri a bérét.
Harcol a zsoldért, fogyjon az élet, a fegyver,
s dőljön a fal, hisz a romjain épül a másik…

…Tudja, hiszen szeme, ép esze látja a véget.
emberi gőgöt büntet a tűz meg a dögvész,
s renghet a föld, jöhet esztelen árral a tenger,
félve remél, de a Földre, hol él, sose gondol…



Veszhet az erdő, veszhet a zölddel a fény is,
veszhet a tág levegővel a kék meg a tenger,
veszhet a múlt, a jövő, a jelen csak a mégis,
falva a mát, hiszi bölcs igazát, hiszen ember!
S nincs leleménye, mi jelzi, hogy isteni állat,
így, ha kihal, nyoma veszhet a földi csodának!



Mit számít már lesznek-e új paloták,
s hogy a lifttel az égbe sietni,
lesznek-e istenek?
Hisz csak a seggfejek éke a páholy,
s mind, aki megszolgálja az étket,
jaj, dehogy állat, csak tucatember…

…mit számít, hogy lesznek-e még utazók,
s kirepíteni őket az űrbe
lesz-e elég lelemény?
Hisz nem az agy, csak a chipje vezérli
dolga, de sorsa is egy a robottal,
ha volna is állat; gép az az ember…

…fontos-e tudni utódnak a harci mezőt,
s az a megremekelt emlékmű
kell-e ugyan neki?
Mártír volt vagy a hős, aki harcolt,
egykutya mind a halálnak;
vak, s buta gépként, gyilkol az ember…

…úgy merül el a polisz, lepi láppal a mocska,
rejti beton csigaháznyi jelét, s már
ennyi se jut neki!
Lám, az időnek nincs hova, nincs mibe múlni,
nem veszi számba ketyegve az óra,
mit egykoron arra eszelt ki az ember…

Szekszárd, 2011. október 30.




Feketén a fehéreken át
Elégikus létüzenet Bálványos Hubának

Nézem a rajzot a néma papíron,
hallom a tollat, a szénceruzát,
rajta a jel - le se kellene írnom -
szól feketén, a fehéreken át…

Drótszövedékre fonódik,
sercen a vér s vezekelhet,
gyóntat a szeg, vele szólít
Krisztus-imákat a sebnek…

Látom az égben
létfonalammal
játszik az Úr,
s nembeliségem
sáskahadával,
jár cudarul…
Rám mutogatnak
szálfa-pribékek,
leng a kötél,
hullik a Nap, s vak
hittel a vétek
harcra tökél…

Vérere bokra a szívnek,
sebhelye ránca az arcnak,
hullnak a harcra szelídek,
élni - ha fáj - nem akarnak…

Jégrianás reped így a fehérbe,
s kőhasadék sikolyával a csend,
míg a barázda a mély menedéke,
árnyon a rab szeme fényre mereng!


***


Vetve a csillagos ég mohaágya,
fényfonalán tücsök-éj hegedül,
bár ez a fényszerelem szerenádja,
hullva sötéttel, a csendbe merül.

És a fiú? Az a szőke:
angyali bánat az arca,
van még szép szeretője,
s inge, ha kell, betakarja?


Sápad a láng hol
hamva találván
szunnyad a tűz,
gyászol a jászol,
látva, ha árván
elmenekülsz...
vermek ölével,
tusfeketével
harcol a fény,
érveket érlel,
élni a kékkel,
vár a remény...

Rajzod a tiszta fehérben
kőnyoszolyába vasalt ok,
véle e drót-feszülésben,
morse-jeleznek a hangok.

Látva a rajzot a néma papíron
fejtem a rajzolatok fonalát,
sorsom a jel – noha fáj, ide írom –
jön feketén a fehéreken át.

Kis Pál István
Szekszárd. 2002. október 8.




Hubához…

Eszembe jutsz, ha az erdőt járom… a „ki-fe-je-zés” ritmusára lépegetek a fák között…
Igen… a fák, amelyek általad új értelmet kaptak… Imádott fáid szerető, boldog, égbenyúló lélekfákká, vagy szomorú, magányos, viharvert lényekké váltak.
Megszólítanak, megérintenek, és akkor le kell festenem őket, mert nem mehetek tovább, ha a lelkem ott marad…
Megmutattad, hogy minden élő és élettelen jelentőséggel bír… emberi kifejezéssel. A Te szemeddel nézem a világot, és ma már látom az egyszerű, alig észrevehető apró csodákat…
A madárfütty is a Te hangod… olyan, mint amikor összetereltél bennünket délutáni konzultációra.
A levélsusogás is Rád emlékeztet… mintha az súgnád: „csináld, csináld”

Oly sok bennem a hiány és oly sok a hála… köszönöm, hogy itt jártál közöttünk és szerető jóságoddal, emberségeddel, tehetségeddel minket is jobbá, szebbé formáltál.
Az ég áldjon Téged ott az angyalok között…

Kuklis Katalin
Szeged, 2012. augusztus 04.









Drága Huba!

Egy éve, hogy elmentél...
Mit vittél el?
A kedves ,okos, megfontolt lényedet.
Az EMBERT, aki immár végérvényesen
emlékké és képpé változott.
ANGYALLÁ alakultál és már ezután
mindig és újra
egy angyal szemével nézel.
És csodálkozol, hogy mit keresünk
mi még mindig és újra
a Földön?
Mondd, milyennek látsz most
minket?
............................................................
" Az ember néha képpé válik....
...vagy várja csak,
hogy egyszer majd
azzá válik,
........................................
egy képbe emeli
valaki
megváltó
keze....."

Drága Huba!
HIÁNYZOL

Hantosné Lovászi Erika




Drága Huba! Köszönöm, hogy még most is biztatsz! Minden nap érzem hiányod. Kiss-Máté Etelka




Ha fát látok le "kell" festenem, ha bánat vagy öröm ér, fát kell festenem. Fát mely általad nyert új értelmet, " a fa is ember " mondtad. Ha fát látok, mindig Te jutsz eszembe. Te voltál az EMBER ,a mindenkiben a jót megtaláló, a lélekbe látó. Amit hagytál bennünk az nem csak emlék...., szavak, tárgyak, gondolatok, melyek mélyen belénk ivódtak.... így lesz az emlékből újból élet. Hiányzol.... örülök, hogy ismerhettelek........ ölellek
Ladányi Banczik Ági




"Ölellek."
Dóri Éva




Kunt Ernő:
Az ember néha képpé válik...

... lehunyom szememet
mint kinek
a világgal semmi dolga
festek
írok
filmet vetítek
belülről a szemhéjamra
Az ember néha képpé válik.
Néha kirajzolódnak előtte
életek.
Köztük a magáé.
S képpé állnak össze előtte
a viszonylatok,
események,
dolgok.
Máskor képtelenségek
rajzolják át képességeit.
Az ember néha képpé válik:
s szorongatják a keretek.
Az ember néha képpé válik.
Mert ami fontos,
de nem tudja megnevezni,
azt az ember sokszor
képbe menti.
Képekbe,
miknek léte egy pillanat:
az ember a levegőbe húz vonalat
és színeket lát
és bólogat:
és képpé áll
és foszlik a pillanat
és tűnik
és gyűlik
valahol: tudat alatt.
Az ember néha képpé válik.
Egy freskóvá,
mely penésszel mállik
és nem láthatók már
se hősök,
se szentek,
csak sebek nyoma
és keresztek.
Az ember néha képpé válik.
Nem menekülhet:
róla még
minden kiderülhet.
Nem tehet mást,
csak függ ott egyre
akkor is, hogyha
nincs hozzá kedve
valaki
idegen
életét keretezve.
Az ember néha képpé válik.
Nem rajzol újra
és nem fest át.
Csak
képbe
menti önmagát.
Az ember néha képpé válik.
Vonalból, foltból, színből
rejteket készít magának.
Már nem ábrázol,
már nem áltat.
Már semmi más
csak önmaga képe.
Felfüggesztve
a magány keretébe.
Az ember néha képpé válik.
Hátha így rátalálhat
a másik,
aki tudja,
hogyan kell őt nézni,
ki látni tud
és nem beszélni,
akinek tekintete varázsol,
aki kiszabadítja
a képből
azt
kit ábrázol.
Az ember néha képpé válik...
... vagy várja csak,
hogy egyszer majd
azzá válik,
hogy történik valami végre
vele:
egy képbe emeli
valaki
megváltó
keze...




A Velencében érted gyújtott gyertyák már rég elégtek, de a sikátorok azóta is őrzik sietős lépteid nyomát, az együtt bejárt helyeken szinte hallani lehetett a hangod...
"Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább."
(Kosztolányi Dezső)

Dr. Siposné Tavaszi Virág




XVIII. szonett

Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.
(William Shakespeare)




Drága Huba! Nagyon szeretted Exupéryt és olyan jó volt, amikor olvastál nekem meg Petinek csodálatos műveiből... Gondolunk rád itt is két gyönyörű idézettel:
(Alice és Peti)

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.”
(Antoine de Saint-Exupéry)


Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!




LXVI. szonett

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet
És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés
És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a jó.
Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!
(William Shakespeare)




A szénrajz még az egykori Diana utcai rajzkörben készült.
Fejér László




Huba valamennyi tanítványát képviseljük most. A búcsúnk olyan gondolatokból fonódik össze, melyet társaink és mi magunk írtunk. Minden gondolat egy tanítványt képvisel. A szavakat a szeretetünk és a tiszteletünk kötötte össze bennünk. Mi így szeretnénk búcsúzni Mesterünktől.

„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!” Te ilyen voltál, Huba.
(Mikula Renáta)

Egy mesében is kevés lenne összefoglalni, milyen jó volt Téged megismerni. Köszönöm a szellemi táplálékot, erkölcsi tanítást, útmutatót az élethez, az értékrendet, amely a világból már majdnem kiveszett. Feloldottad a félelmeimet, bíztattál, hogy merjek nagyokat álmodni. Bátorítottál, hogy találjam meg a helyes utamat, és elérjem célomat.
Különleges voltál, egyedi és megismételhetetlen.
(Szél Johanna)

Nekem Huba mindig a lámpáról (falra szerelt, kültéri lámpa) jut az eszembe, és ezután is, ha egy ilyen lámpára nézek, Rá gondolok. Mert egy ilyen lámpáról és falrészletről készítettem talán az első olyan képemet, amivel nagy ösztönzést, bátorítást kaptam Tőle, hogy folytassam, ne hagyjam abba a rajzolást. Egy lámpa, ami olyan egyszerű és hétköznapi dolog, de mégis milyen fontos irányadó, útmutató. Fényt hoz az életünkbe, rávilágít a lényegre. Nekem ilyen volt (és lesz) Huba.
(Kovács Andrea)

Érted festem a fákat örökké.
(Dajka Niki)

Ha lehet emberséget, szeretetet tanulni valakitől, akkor Huba olyan ember volt, akitől lehet.
"Gyertek ide libuskáim"- ahogy széttárta a karját a főiskola előtt egy bécsi kirándulás reggelén. Abban minden benne volt... Nagyon hiányzik ez a Minden....
(Wágner Sári)

Tanítványaként elsősorban arra tanított, hogy mindenkiben van fellelhető szépség, amelyet megtalálnunk, kibontanunk, gondoznunk kell; pedagógusként úgy gondolom, ez a legtöbb, amit adhatott.
(Engelhardt Anna)

Kedves Huba! Olyan tisztelettel és érzékenységgel adtad át, vezettél be minket a művészetbe, amit örökre magunkkal viszünk. Köszönöm Neked a sok szeretetet és biztatást, amit kaptam Tőled. És a becenevemet is.
(Szeretettel: Fodorka, Fodor Anna)

Őszinte szeretet. Bíztatás. Vidámság. Lendület. Elhivatottság. Példa értékű tanár.
Támogatás.
Segítő az Útkeresésben.
Emberarcú.
Barát.
(Molnár Nicole Adrienne)

Huba mindig meglátta a jót a munkákban, és irányt mutatott az alapján...
(Németh Bea)

„A szeretet ugyanazt a hegyvonulatot nézi különböző szögekből.” Te minden pillanatban képes voltál erre. Bármiről is legyen szó. Művészetről, műalkotásokról, emberekről, színekről, a természetről… Köszönöm mindazt, amire tanítottál.
(Reményi-Szatmári Brigitta)

"Olyanok vagyunk mint a cowboyok"
(csak csattognak a pisztolyok,
s nincs aki töltsön golyót puskaport...
csak csattognak a pisztolyok.)

Hát ilyen voltál nekem,
már nem grafikus. Nevető
lóháton-vágtató, vizuális nevelő
csendben szepegő...

Ahogy izzottak a diák,
aludt a sok diák dőrén,
s nem is tudta a sok,
milyen nagy kincs, titok,

Kinek szívébe
litográfiát nyomtál
szeretetből.
(Resth Tamás)

Példaértékű az az élet és tisztelet, amivel ő a mindennapok dolgaihoz, emberi helyzeteihez hozzáállt. Nehéz összefoglalni, de Huba olyan érzéseket kelt bennem, mint az összetartozás, akaraterő, kitartás, mások iránti tisztelet és szeretet. Talán a legegyszerűbben úgy foglalhatnám össze, hogy amikor Hubára gondolok, az mindig valami megmagyarázhatatlan jó érzéssel tölt el, és mosolygáson kapom magam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy keresztezte útjainkat.
(Jakos Regina)

„A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.” /William Arthur Wardt/
Kedves Huba, Te nagyszerű tanár voltál, s még nagyszerűbb Ember!
(Mikula Renáta)

Olyan voltál nekünk, mint egy szép tavaszi reggel: tiszta, derűs, kedves és színes.
Olyan sok bölcsességet, értékes gondolatot, de legfőképpen szeretetet osztottál meg velünk nap mint nap, s mégsem fogyott ki soha szíved jósággal, törődéssel teli ládikája. Remélem, hogy néha mi is meg tudtunk Téged ajándékozni egy-egy meghitt, örömteli, felejthetetlen pillanattal, s legalább részben sikerült visszatöltenünk ezt a kis ládikót hasonló figyelmességekkel.
(Mikula Renáta)

Huba több volt, mint hiteles Tanár, tehetséges Művész, vagy igazi nemes lelkű Ember. Mindenki felé elfogulatlan odafordulása miatt Gyógyítónak nevezném. A Lélek gyógyítójának.
(Fürjesiné Ferencsik Ibolya)

Most nem lesz több „Meztelen Művészet”, Mozi, Előadás, Tábor, Múzeumlátogatás, tárlatvezetés… ahol fülünkön és szemünkön át a lelkünk kapott valamit Tőle. Igen, ezzel a valamivel Huba lehozta kicsit az eget a földre, ez a Valami ott világít az itt hagyott rajzain, litográfiáin, és amit olyan szenvedélyesen és egyszerűen át akart és át tudott adni nekünk, és mindenkinek, aki hallgatta.
(Kisberecz Judit)

Értette és érezte mindannyiunk lelkét, rajzainkat segítve-nézve olyanokat tudott nekünk mondani, amit még csak próbáltunk megfogalmazni.
(Kisberecz Judit)

Rávezetette minket: rajzolni, festeni jó, örömöt, megnyugvást ad, és azt hiszem egyikünk sem tud úgy letenni egy fehér lapot egy gyerek elé, vagy ha mi ülünk le egy lap elé, hogy ne lenne velünk Huba és mindaz, amire tanított.
(Kisberecz Judit)

Te voltál az első olyan tanárom, aki dolgozataimon keresztül nemcsak a választott alkotások elemzését, hanem a lelkemet is észrevetted. Az, amit tanárként Tőled kaptam, szintén nem elhanyagolható, de számomra eltörpül e mellett. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ismerhettelek, és Te leszel az a tanárom, akiről majd az unokáimnak is mesélni fogok!
(Feltser Judit)

Kevés olyan egész életre szóló jelentősségű öröm van, volt és lesz az életemben, hogy ismerhettem Hubát. Amit tőle kaptam, az nem felejthető, hanem jóval inkább továbbadható úgy, ahogy ő is megmutatta nekünk, hogy ezt így is lehet. Így is lehet művészetet tanítani, így is lehet a művészetben gyönyörködni, így is lehet a művészetet művelni. Erről a szóról most már mindig Ő fog az eszembe jutni, magamban ezt neki adtam.
(Fábián Kata)

Sosem felejtem el azt a csillogást szemében, amit akkor láttam, amikor minket alkotni látott. Teljes szívével jelen volt, maga volt az őszinte odaadás. Ma is, ha szenet, vagy ecsetet veszek a kezembe érzem, hogy figyel rám és mosolyog.
(Neszádeli Kati)

Amikor Huba mesélt megállt a világ. Csak a diavetítők zúgtak és kattantak halkan, hogy új csodát mutassanak. És mi megtanultunk a lelkünkkel látni.
(Fábián Kata)

Huba maga a művészet....és a pedagógia...önbizalmat adott...miatta mertem rajzolni...nála senki nem volt ügyetlen...ezen túl egy szívvel-lélekkel megáldott EMBER, aki a tanítványaiért élt.
(Schieber Andrea)

Hubához beszéltek a képek, és elmondtak mindent magukról. És amikor Huba kinyitotta a száját, kinyílt vele együtt a szíve is, a lelke. És amikor az ő szíve így kinyílt előttünk, akkor mi bemehettünk, és odabent csodát láttunk. Mélyen magunkba szívtuk az olajfesték illatát, és megtanultuk meghallani a fák levelének susogását. És ő benne van ebben az illatban és benne van ebben a susogásban.
(Fábián Kata)

"Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: "nem tudsz festeni!", akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul."
Vincent Van Gogh
(Huba délegyházai és szálkai művésztelepeinek emlékére.)
(Kovács Viola)

Nyugodj békében, drága Huba, drága mesterünk. Így búcsúzunk közösen és együtt mi, akiket összeköt az irántad érzett szeretetünk és tiszteletünk. Soha nem felejtünk, örökké magunkkal visszük emlékedet. A fák vigyázzák édes, örök álmodat.




Látod, Huba milyen sok szívben vagy szétosztva hiánytalanul...

Radnóti Miklós: Az Égivándor dala…
2012.02.12. - 15:24
Ha arcodat csillagfény melegíti,
űr hidege szívedet nem dermeszti meg,
s nem fáradsz el sohasem,
mert az Út kiszabja életed
a csillagok között,
az emberek között,
a csillagos éj sötétben,
a Fényben,
a szívekben,
a Létben,
s az Út vezet is,
mert az lett a dolga,
mit régen kiszabtak neki:
lábad alá bársonyt tenni,
lépéseid könnyen venni,
nap-melegben árnyat lelni,
s ha eljön az est
a csillagok között,
az emberek között,
és meg akarsz pihenni,
akkor bölcsőd lesz az Út,
hol gyermekként ringva
feleded a bút,
s bűvös álomban
homlokodra gyöngykoszorút
teszek,
gyengéden, szépen,
mint régen,
hogy bűvös álomban lásd,
kit nem láthatsz napvilágnál,
s előtte térdre omolj
és erőt kérj tőle, Életet,
hogy ha eljön a reggel,
tovább vándorolj,
mert utad szép és örök
a Tündér-fényű csillagok között.
Megnyílt az oldal és a galéria
2009.08.20. - 8:31
Végre felkerülhetett a netre az oldal! Akik régebben már jártak erre tudhatják, hogy csak egy galériából állt. Most került a galéria elé egy honlap is, melyen megismerhetik Bálványos Huba életét. Köszönjük azoknak, akik anno regisztráltak. Most csak annyit kérünk, hogy írjanak valamit a vendégkönyvbe a Kedves Látogatók, mintha csak egy kiállításon lennének! :)

A galérián a fejlesztéseket befejeztük, felkerültek a képek címei is.
Kellemes nézegetést kívánunk!

A továbbiakban itt értesülhet az új kiállításokról, megnyitókról, és előadásokról. Ha egy új kép készült, arról itt hírt adunk, és a galériában is elhelyezzük!

Tovább az archívumba